Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 143 közötti viszonyt a gyakorlatban helytelen és a törvényhozó által nem szándékolt irányba terelje. Ezért a valótlan állításhoz fűződő kártérítési jellegű kötelezettségen felül (49. §. utolsó bekezdése) szükségesnek láttam a kórházba való felvételnél kívánt bemondások valóságát kihágási felelősséggel is biztosítani. A biztosítottak terhére megállapítható kihágások között új kihágási tényálladék gyanánt felvettem azt a mulasztást, amely szerint a biztosított a megállapított egészségi és balesetelháiító rendszabályokat meg nem tartja vagy a rendelkezésre bocsátott védő vagy balesetelhárító készüléket nem használja. Ez a mulasztás az, 1907 : XIX. t.-c. 184. §-a szerint csak pénzbírsággal büntethető áthágásnak minősül, amivel szemben helyesebbnek látom, hogy a munkásság életének és egészségének védelmén keresztül a nemzeti közérdeket is védő rendszabályok hatékonyságát fokozottabb mértékben, elzárással is büntethető kihágás megállapításával biztosítsam. Végül a biztosítottak, illetve a családtagok terhére megállapítható kihágás tényálladóka gyanánt szükségesnek láttam oly rendelkezés megállapítását, amely ilyképen rendeli büntetni azt, aki a munkásbiztosító intézetnek gyógykezelés céljából eljáró orvosával szemben ebben az eljárásban vagy ezzel az eljárásával kapcsolatban jogos indok nélkül sértőn durva kifejezést használ vagy sértőn durva cselekményt követ el. Szükséges ez a rendelkezés azért, mert az orvosi kar tagjai munkásbiztosítási orvosi kötelességeik teljesítésében nem válogathatnak a beteganyagban akként, mint ahogy ezt a szabad orvosi ténykedésben tehetik. Másfelől a szabad választásnak korlátai a biztosítottak terhére is fennforognak, amennyiben rendszerint nem, vagy csak szűkebb körben választhatják orvosokul azt, aki iránt alaposan vagy talán kellő alap nélkül is, különösebb bizalommal viseltetnek. Ebből a helyzetből következik, hogy az orvos és a beteg között a súrlódási felületek sokkal gyakoribbak, mint a magánorvosi gyakorlatban és hogy eme súrlódások gyakran olyan összeütközésekre vezetnek, amelyek a legjobb tudása és teljes jóhiszeműsége szerint eljáró orvost is félreértéseknek ós támadásnak teszik ki. E támadásokat érzékenyen fokozhatja az a tény, hogy a biztosítottak széles rétegeiben csekélyebb műveltségű elemek is vannak, akik olykor indokolt, de bizonyára sok esetben indokolatlan elégedetlenségüknek olyan módon adnak kifejezést, amely az orvos magas műveltségével és társadalmi állásával szemben sértőnek és -lealacsonyítónak tekinthető. Az orvosi kar, amely a munkásbiztosításnak nemcsak előnyeit látja, de érte terhet is vállal, jogosan igényt tarthat arra, hogy ily durvaságokkal szemben hatályos védelemben részesüljön még abban az esetben is, ha a cselekmény valamely súlyosabb tény álladóknak, például becsületsértésnek tartalmi kellékeit nem is meríti ki. Bizonyos mórtékben a társadalmi tisztes érintkezésre vonatkozó nevelő hatást is tulajdonítok annak, hogy az alsóbb és kevésbé művelt rétegek a megfelelő érintkezésre kihágási felelősség terhével szoríttassanak. A javaslat szerint kihágássá minősítettem annak a cselekményét, aki a kifüggesztett balesetelhárító rendszabályokat vagy figyelmeztetéseket jogtalanul eltávolítja, megrongálja vagy olvashatatlanná teszi. Az 1907 : XIX. t.-c. 185. §-a ezt a cselekményt pénzbírsággal büntethető áthágásnak minősíti, azonban a balesetelhárítás fokozott biztosítása végett indokoltnak látom, hogy az ily cselekmény kihágási felelősség súlya alá helyeztessék. Végül a kihágások közé soroltam egylelől a gyógyszertárak tulajdonosait, másfelől az orvosokat terhelő különleges fontos kötelezettségek teljesítésének elmulasztását. A gyógyszertárak tulajdonosait (kezelőit, bérlőit) kihágás terhével kell