Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
28. szám. 123 dési körrel alkalmaznak orvosokat és a munkásbiztosító pénztár terhére a biztosítottakat, a rendelőintézeti és kórházi (szanatóriumi) gyógykezeléstől eltekintve, kizárólagosan ezek gyógykezelhetik. Mindaddig, amíg az egyénenkint szerződő orvosoknak ez a rendszere fennáll, a javaslat a pályázat útján való alkalmazást írja elő. Ez szükségképen érdeke mind a biztosítottaknak, mind az orvosoknak, mert módot ad arra, hogy a kellő nyilvánossággal tájékoztatott orvostársadalom a működési és kereseti lehetőségekről szóles körben értesüljön és hogy a munkásbiztosító intézet a jelentkezők közül a legalkalmasabbat választhassa. A legjobbnak kiválasztására biztosítékot kíván a javaslat adni azzal a rendelkezésével, amely szerint a jelölést a kerületi pénztári választmány elnöke az orvosi tanács meghallgatása után teljesíti. Minthogy pedig az elnök, fontos felelősségének tudatában az orvosi tanács javaslatát alig mellőzheti, az esetek túlnyomó részében rendszerint az orvosi tanács javaslata fog a jelölésben tényleg érvényesülni. Avégett, hogy ez a jelölés a legérdemesebbek közül való választásnak biztosítéka legyen, a javaslat szerint a kerületi pénztári választmány csak a jelöltek közül választhat. Helyesnek tartom ezt a rendelkezést, mert ellenkező esetben nem volna meg a biztosítók arra, hogy az önkormányzat helyes belátás szerint oly orvost kapjon, akinek működése éppen a biztosítottak érdekében a tárgyi és személyi ismereténél fogva legilletékesebb tényezőnek, az orvosi tanácsnak véleménye szerint kívánatos ; ellenkező esetben könnyen megtörténhetnék, hogy a korteskedés meg nem engedett eszközeivel dolgozó és ezekben inkább, mint a tudományban járfcas orvos jutna be a munkásbiztosítási orvosi munkakörbe, annyival inkább hátrányára a biztosításhoz fűződő nagy közérdeknek, mert a már megválasztott és tényleg működő orvos eljárásának megítélése és a sok apró mulasztásból adódó nagy visszaélésnek utólagos kiküszöbölése minden esetben nagy nehézségbe ütközik. Nehogy a jelölésben az elnök egyéni, szeszélye vagy elfogultsága érvényesülhessen, a javaslat a pályázók közül legalább három jelöltnek javaslatba hozatalát teszi kötelezővé, hogy így az önkormányzat az érdemesebbek közül szabadon választhasson. Háromnál kevesebb pályázót jelölni csak abban az esetben szabad, ha a pályázók száma is kevesebb háromnál. Figyelemmel arra, hogy a javaslat a vállalati pénztárak tagjainak orvosi kezelését általában a kerületi pénztári orvosok feladatává teszi (126. §.'), a javaslat elrendeli, hogy abban az esetben, ha az orvosi körzetben nagyobb számú vállalati pénztári tag lakik, a kerületi pénztári választmány elnöke jelölés előtt a vállalati pénztár választmányát az orvosi tanács véleményének közlésével szintén hallgassa meg. A 119. §-Jios. A javaslat a 3.148/1922. M. E. számú rendelet értelmében jelenleg is hatályban lévő jogállapotot tart fenn, amidőn a községi és a körorvosokat, továbbá a városi nem tiszti orvosokat az Országos Munkásbiztosító Intézet orvosi tennivalóinak az erre vonatkozó szabályok szerinti ellátására szerződéses megállapodás hiányában is kötelezi abban az esetben, ha az intézetnek a községben, illetve az orvosi körben vagy a városban kellő számú szerződéses orvosa nincs. A javaslat elejti az idézett rendeletnek azt a rendelkezését, amely a szóban lévő kötelességet az összes hatósági orvosokra, tehát a tiszti orvosokra is kiterjeszti. A tiszti orvosok kötelező igénybevételét nem tartom megengedhetőnek, mert ily rendelkezés a törvényes kötelességek összeütközésével járhatna, ha a tiszti orvos általában vagy különleges esetekben (járvány stb.) vonatkozó tennivalóinak halmaza következtében nem 16*
