Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
124 28. szám. szentelhetne kellő időt a munkásbiztosítási kezelőorvosi teendőknek elvégzésére. Igaz ugyan, hogy a javaslat szerint a miniszter a szóban lévő kötelezettség alól nyomatékos okból felmentést adhat és megfelelő esetben ily felmentést a tiszti orvos is kaphatna. Mindamellett elvben is indokoltnak láttam a tiszti orvosoknak e kötelezettségtől való mentesítését, mert általában is jogosult az a törekvés, amely a tiszti orvosokat mindennemű gyógykezelési feladattól mentesítem, sőt őket az orvosi gyakorlat folytatásából kizárni kívánja a végett, hogy magukat ólethivatásszerű teljességgel a közegészségügynek szentelhessék. Ellenben éppen a közegészségügy érdekében indokolt, hogy azok a hatósági ormosok, akik nem tiszti orvosok, szükség esetében szolgálati kötelességük kifolyásaképen lássák el a munkásbiztosítási orvos feladatait. Ebben a tekintetben a javaslat a közegészségügy rendezéséről szóló 1908: XXXVIII. t.-o. 23. §-ának részben való módosítását tartalmazza, amely a községi (kör-) orvost feljogosítja, hogy hivatali területén betegsególyző pénztári orvosi állást viselhessen. A javaslat a szóban lévő feladatok teljesítésére vonatkozó jogosultságot, bizonyos törvényes feltétellel, a községi (kör-) orvosnak kötelességévé teszi. Ez a rendelkezés azonban éppen közegészségügyi érdekből indokolt. Ha ugyanis az 1908 : XXXVIII. t.-c. engedelméhez képest tapasztalat szerint a községi ós a körorvosok általában és rendszerint vállalják a munkásbiztosítási orvosi működést, úgy bizonyára komoly érdekük nem foroghat fenn abban az irányban, hogy annak teljesítését egyik-másik esetben mégis megtagadják. E működés megtagadását pedig közegészségügyi érdekből sem engedhetem meg, mert ha el kell ismerni azt a kétségtelen tényt, hogy a munkásbiztosítás és jelesül a betegségi biztosítás közegészségügyünknek egyik elsőrendű intézménye, úgy el kell ismernünk azt is, hogy a hatósági orvos (községi ós körorvos, városi nem tiszti orvos) murrkásbiztosítási működése a közegészségügynek mellőz hetién követelménye ott, ahol a munkásbiztosító intézetnek kellő számú egyébkónti orvosa nincs. A szóban lévő orvosoknak eme kötelességót orvosi közszolgálati tisztségükhöz fűződő oly fontos súlyúnak tartom, hogy annak megtagadását vagy elmulasztását fegyelmi vétségnek kívánom minősíteni, amely mellett önként érthetőleg a magánjogi ós a büntetőjogi felelősség is fennáll. E kötelességekkel szemben a szóban lévő orvosok jogos érdekeit is figyeelmbe venni kívánom, elsősorban azzal, hogy nyomatékos okból módot adok a kötelesség alól való felmentésre,, másodsorban azzal, hogy a munkásbiztosítási orvosi díjazás meghatározását szerződéses* megállapodás hiánya esetére a népjóléti és munkaügyi miniszter rendeletének tartom fenn, aki, mint a közegészségügynek és az ehhez fűződő orvosi érdekeknek is legfőbb gondozója, bizonyára megtalálja a kellő mértéket arra, hogy e díjazás az összes körülmények mérlegelésével a szóban lévő orvosok munkájának megfelelő legyen. Egyébként a községi ós a körorvosoknak, úgyszintén a városi nem tiszti orvosoknak munkásbiztosító orvosi szolgálatra kötelezése a mi törvényhozásunkban nem ismeretlen rendelkezés. Az 1900: XVI. t.-c. 33. §-a az Országos Gazdasági Munkáspénztárral szemben ugyanezt a kötelezettséget állapítja meg ós e kötelezettségnek az Országos Munkásbiztosító Intézet irányába való kiterjesztése a szóban lévő orvosokkal szemben igazságtalan megterhelést vagy jogcsorbítást nem jelenthet, hanem a két szociális biztosító intézet tekintetében az egyenlő elbánás elvének felel meg. A 120. §-Jios. A javaslat az orvosszerződések köréből kiemeli azokat az orvosokat, akik a munkásbiztosító intézetnél orvosi ügyviteli munkát végeznek
