Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

2. szám. 77 Az ennek megfelelő, vagy ezt megközelítő pengőérték fenntartása a mai viszonyok között úgyszólván lehetetlenné tenné az üzletrésztőke gyarapítását. Erre való tekintettel kellett az alapítványi üzletrészek minimális értékét 60 pengőben megállapítani. Ugyanebből az okból vált szükségessé az 1898 : XXIII. t.-c. 53. §-ával 200 koronában meghatározott szövetkezeti üzletrész minimális névértékének 30 pengőben való megállapítása. Az 53. §-hoz. Az 1898 : XXIII. t.-c, a szövetkezeti üzletrészek minimális névértékét 100 koronában állapította meg, amely értékhatárt az 1920 : XXX. t.-c. 8. §-a 500 koronára emelte fel. A pengőszámításra való áttéréssel kapcsolatban indokoltnak látszik, hogy az üzletrészek maximális névértéke 100 pengőben álla.píttassók meg. Az 54. §-hoz. Az 1876 : XXI. t.-c. 1. §-a alapján a Magyar Földhitelintézet közgyűlésének az alapítókon kívül tagjai az intézet adósai és pedig azok az adósok, akik legalább 50.000 forint jelzálogi kölcsönnel voltak az intézetnek lekötve egyénenkint 1—1 szavazati joggal, azok az adósok pedig, akik 50.000 forintnál kisebb kölcsönt vettek az intézettől igénybe, minden 400.000 forintnak megfelelő jelzálogilag lekötött kölcsönök után 1—1 választott képviselő szavazatával. A jelen §. 60.000 forint helyett 100.000 pengőhöz, illetve 400.000 forint helyett 800.000 pengőhöz köti az intézet adós tagjainak ezt a jogát. Az 55. §-Jioz. Az 1889 : IX. t.-c 4. §-ának a) pontja az igérvényjegyek kibocsátását általában csak oly kötvények alapján engedte meg, amelyeknek névértéke legalább 100 forintot tesz ki. A pengőértékre való áttéréssel kapcsolatban, valamint figyelemmel a közben megváltozott gazdasági viszonyokra, indokoltnak látszik, hogy az említett vonatkozásban a jövőre nézve 100 pengőben határoztassék meg a minimális névérték. Az 56. §.-hoz. Azok az összegek, amelyekkel az 1918 : XXII. t.-c. 6. §. első bekezdésében meghatároztatott, hogy a Pénzintézeti Központ által nyújtott kölcsönnek és járulékainak kielégítésére az adós hivatali járandóságait minő hányadok erejéig lehet igénybe venni, a korona értékének csökkenése következtében a hivatkozott törvény alkotásánál figyelembe jött szempontok megvédésére ma már nem alkalmasak s ezért e kérdésének újabb szabályozására van szükség. A gyakorlati életből merített tapasztalatok szerint azonban helyesebbnek tartanám, ha az értékhatárok ezúttal nem rögzíttetnének le törvényileg, miért is a jelen szakasz annak kimondása mellett, hogy az igénybevehető hányad — amint az az idézett törvényben is kifejezésre jutott — 30%-nál nagyobb nem lehet, e kérdésnek esetrőles étre való rendeleti szabályozásával a pénzügyminisztert kívánja megbízni. Az 57. §.-hoz. A postatakarékpénztári takarékbetétminimum az 1885 : IX. t.-c. 11. §-ának második bekezdésében foglaltakhoz képest 1 koronában, a kamatozó betétminimum pedig ugyané törvénycikk 11. §-ának harmadik bekezdésében foglaltakhoz képest 2 koronában állapíttatott meg. Miután e rendelkezések megváltoztatása sem az idézett törvény, sem más törvények felhatalmazást nem adnak, a betétminimumnak, valamint a kamatozó betétminimumnak a tervezett ujabb megállapítása vált szükségessé. Az 58. §.-hoz. Az 1885 : IX. t.-c. 15. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezések szerint az 1 koronás betétek a postatakarékpénztár által kiadott takaréklapokkal is eszközölhetők voltak akként, hogy az eredetileg 10 fillér