Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről
2. szám. 67 munka és a hitelélet szempontjából legjelentősebb és leggyakrabban előforduló, a szövegben egyenként felsorolt okiratokra nézve az új százalékos illeték mérvét a számításba vett legalacsonyabb mérték szerint kell megállapítani. A felsorolt okiratok jelenleg mind II. fokozatos illeték alá esnek, az új illetékük tehát a mai 1'5%-ot jelentő mérv helyett 0'5%-ban lesz megállapítandó. A (3) bekezdésre az okirati illetéknek é3 az általános forgalmi adónak összhangja szempontjából van szükség. Abban az esetben ugyanis, ha az okirat oly jogügyletről készült, amely jogügyletből eredő bevétel általános forgalmi adó alá esik, a forgalmi adótörvény az okirati illeték lerovása esetén a forgalmi adó alól mentességet biztosít, mert az okirati illeték szintén forgalmi adójellegű közszolgáltatás. Ennek a két, azonos jellegű és egymást helyettesítő közszolgáltatásnak tehát a mérvük tekintetében ínég kell egyezniök, mert ha a kétféle szolgáltatás mérve egymástól eltér, abból a gyakorlatban különböző zavarok és visszás helyzetek állhatnak elő. A 28.' §-hoz. A 28. §. az engedményi okiratok illetékéről tartalmaz új szabályokat. Engedmény alatt követelés átruházását értjük. Ha az átruházott követelés nem pénznek, hanem más dolognak vagy jognak szolgáltatására vonatkozik, akkor az engedmény után ugyanolyan illetéket kell fizetni, mint az ingó dolgok adásvételéről készült okiratok után, vagyis a mai állapot szerint III. fokozatos illetéket, míg a pénzkövetelések átruházásáról készült okiratok a mai helyzet szerint II. fokozatos illeték alá esnek. A pénzbeli követeléseknél azonban a követelés tulajdonjogának valódi átruházása aránylag ritka, s a legtöbb ilyen engedményezés csak hitelbiztosítéki célt szolgál. Ezek az utóbbiak az érték szerint számított fokozatos vagy százalékos illeték terhét nem bírják meg, mert az átruházó az átruházásért ellenértéket ilyenkor nem kap, és mert a biztosítékul átruházott követelés összege rendszerint jóval nagyobb, mint a követelés-átruházással biztosítani célzott hitel összege. Az engedményi okiratok utóbbi csoportjára külön szabályt alkotni nem lehet, mert a telekkönyvbe be nem jegyzett pénzkövetelésnek hitelbiztosítékul való lekötését — a kereskedelmi könyvön alapuló követelések elzálogosításától eltekintve — csak oly módon lehet keresztülvinni, hogy a követelés tulajdonjogát alakilag át kell ruházni, s ennélfogva a követelés tulajdonjogát valóban átruházó engedményi okiratokat ós a csupán hitelbiztosítéki célt szolgáló engedményi okiratokat a gyakorlatban egymástól megkülönböztetni nem lehet. Leghelyesebb tehát az engedményi okiratokat — úgy, amint a javaslat teszi — az érték szerint való illetéklerovás alól általában kivenni és csupán mérsékelt összegű állandó illeték alá vonni. A hitelbiztosítéki célt szolgáló engedményezéseknél az élet az illetékkérdést eddig úgy oldotta meg, hogy az engedményezésről nem készítettek okiratot, hanem a jogviszonyt inkább különféle megkerülő okiratfajtákkal rögzítették meg, amelyek nem estek illeték alá vagy legalább is nem fokozatos illeték alá. A ja.vaslat ezeknek a megkerülő okiratfajtáknak illetéklerovás nélkül való felhasználását a jövőben kizárja, mert a 28. §. (2) és (s) bekezdése az előfordulható megkerülő okiratfajtákat mind az engedményi okirattal egyenlő illeték alá vonja. A 29. §-hoz. A 29. §. az okirati, törvénykezési és közigazgatási illetékek alól fennálló személyes és tárgyi mentességeknek újraszabályozására hatalmazza fel a pénzügyminisztert Erre az újraszabályozásra elsősorban az illetékszabályoknak a 38. §. értelmében szerkesztendő hivatalos összeállítása érdekében van szükség. Az említett területeken fennálló mentességi szabályok 70 évre visszamenő joganyagban vannak elszórva, ezeket úgy, amint v.annak, 9*
