Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

6Û 2. szám szerint kell leróni, mert 500.000 koronánál kisebb értékű per alig fordul már elő. A javaslatban megállapított új értékhatárok jóval méltányosabbak, mint amilyenek a fentidézett 1920. évi törvényben megszabott értékhatárok eredetileg voltak. A fentidézett törvényhely életbelépésekor, az 1920. évi októberben, az 500.000 korona alig volt valamivel több 10.000 aranykoronánál, tehát mintegy 150—160 millió mai koronával ért csak föl, holott a javaslatban megállapított legmagasabb értékhatár (L0O.O00 pengő) 1.250 millió mai koronával egyenlő. A 26. §. (4) bekezdése az ítéleti illeték kulcsai szempontjából irányadó értékhatárok változásával kapcsolatban szükséges átmeneti szabályokat tartalmazza. A 27. §-hos. A 27. §. a fokozatos okirati illetékek nagyon jelentős területén a mai viszonyok között már nagyon szükséges leszállításra vonatkozóan tartalmazza a szükséges szabályokat. Illetékfokozat háromféle van: I., II. és III. fokozat, amelyeknek mai mérve az értékkeretek felső határánál 0*5%-nak, 15%-nak és 3%-nak felel meg. Az I. fokozatnak gyakorlati jelentősége ma már igen csekély, mert a váltókat, amelyek ez alá a fokozat alá estek, már az 1925 : IX. t.-c. 15. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott 1925. évi 901. P. M. számú pénzügyminiszteri rendelet fokozatos illeték helyett százalékos illeték alá vonta, illetékük mérvét a 0 5%-ot képviselő I. fokozat helyett 0-2%-ban állapítván meg. Ugyanilyen niódon, vagyis a fokozatos illetéknek százalékossá átalakításával kívánja a javaslat az összes többi, jelenleg még fokozatos illeték alá eső okirat illetékének leszállítását megvalósítani. A fokozatos illetékforma már idejét multa. Ma már helyesebb az egész vonalon a százalékos illetékformára áttérni, mert ez a forma jobban simul az okirat tárgyának értékéhez és ezenkívül az illetékmérv tekintetében az okiratok számos fajtája között többféle megkülönböztetést enged meg, mint a merev I., II. ós III. fokozatféle csoportosítás, úgy hogy az egyes okiratok illetékterhének egymásközti és különösen az általános forgalmi adóhoz való helyes arányát a százalékos illetókforma mellett jobban lehet biztosítani. Ebből az következik, hogy azok az okiratok, amelyek ma ugyanazon illetékfokozat alá esnek, az új rendezés mellett nem lesznek okvetlenül ugyanolyan százalékos illeték alá vonandók, hanem az újonnan megállapítandó százalékos illetékük mérve esetleg különböző is lehet. Az okiratok számos fajtájának ebből a szempontból való szétválogatása és új csoportosítása terjedelmes részletes munka, amelyet leghelyesebb a rendeleti útra bízni. A javaslat erre nézve csak a kereteket tűzi ki, amelyek között a felhatalmazás gyakorolható lesz. Az új illetékszázalókokra nézve a javaslat felső határként azt a mérvet állapítja meg, amelynek a mai illetékfokozat ok megfelelnek, alsó határként pedig megállapítja azt a legalacsonyabb mérvet, amelyig a mai fokozatos illetékek mérvének leszállítását egyes okiratokra nézve megengedni lehet. Ez a legalacsonyabb mérv a mai I., II. és III. fokozat helyett 0-2°/o, 0*5% és l°/o. A háború előtt ezek az illetékfokozatok csak 0067,, 0-312% és 0'625% megterhelést jelentettek ugyan, de a fokozatos okirati illetékek mérvének egészen a most jelzett békebeli színvonalig való leszállítását az állami pénzügyi helyzet egyelőre még semmiféle okiratra nézve .sem engedi meg. A 27. §. (2) és (3) bekezdése az (1) bekezdésben adott felhatalmazásnak további megszorítását tartalmazza. A (2) bekezdés elrendeli, hogy a termelő