Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

2. szám. §5 kedett, mint amity arányban ugyanebben az időközben a házbérek nőttek, a mai szorzónak puszta fenntartása is a törvényszerű legkisebb értéknek olymérvű félemelését rejti magában, amely a szemelőtt tartott cél elérésére megfelelőnek Ígérkezik. Ha ellenben a szorzandón kívül még a szorzó is emelkednék, akkor egyes esetekben túlzott eredmények állhatnának elő. A 25. §-hoz. A 25. §. (í) bekezdése az ingó vagyon után eddig fizetett illetékegyenérték eltörlését tartalmazza. Az illetékegyenérték a vagyonérték után évenként járó közszolgáltatás, amelynek fizetésére: 1. a javadalmak és alapítványok, 2. a testületek és egyesületek, 3. a városok és községek, 4. a részvénytársaságok és szövetkezetek kötelesek A 3. ós 4. alattiak eddig is csak az ingatlan vagyonuk után fizették az illetékegyenértéket. Az ingó vagyon után tehát csak az 1. és 2. alattiak vannak illetékegyenérték fizetésére kötelezve. A javadalmaknak ós alapítványoknak, testületeknek és egyesületeknek ingó vagyona pedig túlnyomórészt államadóssági és egyéb kölcsönkötvény, záloglevél és effajta értékpapír, továbbá használati tárgyak (bútorzat, felszerelés), úgy hogy az ingó vagyonuk után kivethető illetékegyenérték a jelenlegi viszonyok között oly csekély, hogy a kezelési költségekkel nincs már arányban ; ennélfogva az eltörlése indokolt. A 25. §. (2) bekezdése az illetékegyenérték fizetésére köteles alanyok által emelt új épületeknek 10 évi mentességet biztosít az illetékegyenértók alól. E részben a jelenlegi jogállapot az, hogyha olyan részvénytársaság vagy szövetkezet épít, amely kizárólag vagy túlnyomóan ingatlanok kezelésével foglalkozik, akkor az új épület után az illetékegyenértóket minden körülmények között nyomban fizetni köteles, mert az ilyen részvénytársaságok és szövetkezetek az általuk vásárolt ingatlanok után is a szerzést követően nyomban kötelesek az illetékegyenérték fizetésére. Az illetékegyenérték fizetésére köteles többi alanyokra nézve ellenben, ha ingatlant vásárolnak, a vásárolt ingatlan után az illetékegyenérték fizetési kötelesség csak a szerzést követő 10 év eltelte után áll be. Az ilyen alanyok tehát az általuk emelt új épület után csak akkor kötelesek az illetékegyenértéket azonnal fizetni, ha azt a telket, amelyen építettek, már több mint 10 éve szerezték. Ha ellenben az építési telek szerzése óta 10 év még nem telt el, akkor a telken emelt új épület is egyelőre mentes az illetékegyenértók alól, de csak a telek szerzését követő 10 évi időszaknak még hátralévő idejére. Ezzel a mai jogállapottal szemben a javaslat az illetékegyenértók fizetésére köteles alanyok által emelt új épületeknek az illetókegyenérték alól az épület használatba vételétől számított 10 évi időtartamra kivétel nélkül minden esetben mentességet biztosít és ezzel is az építkezéseket kívánja előmozdítani. A 26. §-ho2. A 26. § az ítéleti illetéket leszállítja. A kulcsok, amelyeket a javaslat tartalmaz, a jelenlegiekkel azonosak. A leszállítás azoknak az értékhatároknak újramegszabásában jelentkezik, amely értékhatárok között az egyes kulcsokat alkalmazni kell. Az ítéleti illeték mai túlzott mérve ugyanis azon a réven állott elő, hogy az illetékkulcsok alkalmazása szempontjából irányadó értékhatároknak az 1920 : XXIV. t -c. 30. §. 5. és 6. pontjában foglalt megállapítása ma is hatályban van. Az 500.000 koronás értékhatár, amelyen felül a most idézett törvényhely szerint a legmagasabb kulcs alkalmazása kezdődik, az 1920. évben még elég nagy összeg volt, a pénzérték azonban azóta annyira változott, hogy ennek a legmagasabb értékhatárnak nem módosulása már hosszabb idő óta azt a hatást gyakorolja, hogy az ítéleti illetéket úg) szólván minden esetben a legmagasabb kulcs Képv. iromány. 1927—1932. I. kötet. 9