Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről
62 2. szám. földi városokban magyar kollégiumokat létesített. Ezekre nézve az illető államok hajlandók adómentességeket biztosítani, amennyiben a magyar kormány az illető állam alattvalói részére nálunk esetleg létesítendő hasonló természetű, illetőleg a közművelődési intézetek céljaira szolgáló épületeknek a maga részéről is adómentességet biztosít. Minthogy erre a házadóról szóló hivatalos összeállítás rendelkezései módot nem nyújtanak, kérem erre a felhatalmazást megadni. A házadóról szóló hivatalos összeállítás és az 1922 : XXII. t.-c. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében az állami épületeket bérbeadás esetében is állandó házadómentessóg illeti meg. Az 1922, év végóig az állami épületek bérbeadás esetében csak bizonyos kivételes esetekben részesültek adómentességben, amelyet az 1922 : XXII. t.-c. azzal az indokolással általánosított, hogy az adó kivetése esetén a kincstár saját magának teljesítené a befizetést, aminek az elszámolásával járó munka az adómentesség feltétlen kimondásával megtakaríttatnék. Minthogy azonban újabban az állam bérpalotákat is vesz, illetőleg épít, amelyek után nemcsak kincstári, hanem helyhatósági adók is fizetendők lennének, nem tartom indokoltnak, hogy az ily épületek részére a helyhatóságok kárára a kincstár magának állandó házadómentességet biztosítson, annál kevósbbé, mert az 1921. óta épült ily épületeket amúgy is 30 évi ideiglenes házadómentessóg illeti meg. Ennek folytán az állami épületeknek bérbeadása esetében járó adómentességet általában véve az 1922. óv végéig érvényben volt rendelkezésnek megfelelően javaslom megállapítani. A javasolt szöveg annyiban tér el a rágebbi rendelkezésektől, hogy az ideiglenes jellegű állami lakások (barakok) részére is biztosít adómentességet, másrészt, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak nem természetben, hanem az illetők lakbórilletményeit meg nem haladó összegért bórbeadott lakásokat is mentesíti a házadó alól. A lakásínségre tekintettel ugyanis nagyon sok természetbeni lakás felapróztatott, amelyek azután az elszámolás egyszerűsítése végett a tisztviselőknek nem ingyen, hanem bérért engedtettek át. Az 5. §-hoz. A lakásrendelet bérkorlátozó rendelkezései alá tartozó városokban és községekben a lakók által fizetendő lakbér összegét a lakásrendelet állapítja meg. A lakásrendelet értelmében a lakó a háztulajdonosnak minden intézkedése nélkül azt az összeget köteles évnegyedenkint fizetni, amelyet a rendelet előír. Ennél kevesebbet csak az esetben fizethet a lakó, ha a háztulajdonos a rendelet értelmében fizetendő összeget kifejezetten leszállítja. Az 1926. évi novemberi évnegyedre a lakó által fizetendő házbér az alap lakbérnek 55%-ában állapíttatott meg. Ezzel szemben bizonyos oldalakról arra buzdították a háztulajdonosokat, hogy kizárólag a házadó alapjának megrövidítése céljából a kormányrendelettel megállapított házbéreket átmenetileg szállítsák le ós ezt az eljárásukat felületes olvasásra helyesnek látszó számításokkal indokolják. A házadóról szóló 1922 : XXII. t.-c. szerint az a háztulajdonos, aki a novemberi bérnegyedre átmenetileg leszállítja, de a következő időszakban újból felemeli a házbért, adócsalást követ el. Minthogy azonban ebben az esetben a novemberi bér az eddig fizetettnél nem kevesebb, az adócsalás egyéb ismérveit egyébként teljesen kimerítő és kétségtelenül magábanfoglaló eljárás bűnvádi úton nem torolható meg. Erre, a lakásrendelet hatályával megszűnő átmeneti állapotra tekintettel, nem akarom az adócsalás feltételeit megállapító szöveget módosítani, hanem e helyett, nehogy az ilyen visszaélés a kincstárnak súlyos károkat okozzon, azt javaslom, hogy azoknál a háztulajdonosoknál, akik a novemberi bért leszállítják, illetve a lakásrendeletben a bór felemelésére biztosított joggal nem
