Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről
38 2. szám. Melléklet a 2. számú irományhoz. Indokolás az „egyes adok és illetékek mérsékléséről és a pengőértékben valö számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről" szóló törvényjavaslathoz. A, Általános indokolás. A háború és az azt követő összeomlás a magyar államot a végső pusztulás örvényébe látszott sodorni. A trianoni béke az ország 2 /3-ad részét idegen uralom alá vetette, az új határok az ország természetes földrajzi alakulatával teljes összhangban állott évezredes történelmi fejlődés során kialakult egységes államterülethez idomult gazdasági, kereskedelmi és ipari életünket teljesen megbénították. A kétségbeejtő helyzet következményeképen pénzünk értéke éveken keresztül állandóan hanyatlott, s már-már attól lehetett tartani, hogy az állam teljes összeomlása nem lesz elkerülhető. Az 1924. évi törvényhozás az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló IV. t.-c. megalkotása útján megkísérelte, hogy az országot ebből a kétségbeejtő helyzetből kiemelje. A külföld bizalma rendelkezésére bocsátotta az államnak azt az összeget, amely a helyreállítás első idejében szükséges volt arra, hogy a pénzünk további romlása megakasztassék ós bár a népszövetség ellenőrzése hosszabb időn át korlátozta a nemzet szuverenitását, mégis sikerült elérnünk azt, hogy az a vigasztalan kép, amelyet államháztartásunk az 1923. év végén mutatott, megváltozott ós az államháztartás helyzetének meg javulása folytán a gazdasági életben rendezettebb, állandóbb helyzet teremtetett, a régi teljes bizonytalanság megszűnt, pénzünk, értéke állandóvá vált és az új, állandó pénzegységet, a pengőt is megalkothattuk. Az elmúlt 2 és fél év alatt ezt az eredményt csak úgy lehetett elérni, hogy az állam az adózó polgárok áldozatkészségét a legnagyobb mértékben igénybevette. A polgárság a nagy cél érdekében a rárótt súlyos terheket szinte elképzelhetetlen, hősies önfeláldozással viselte és így lehetővé tette azt, hogy az 1924. évi törvénnyel tervbevett programmot a kormány alegteljesebb mértékben megvalósíthatta. A nemzetnek ez a hősies önfeláldozása nem kisebb annál, amelyet ez a nemzet a háború folyamán is tanusí-
