Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

2. szám. 39 tott és ezzel biztos reményt nyújt arra, hogy ez a nemzet annyi megpróbáltatás után és a legsúlyosabb viszonyok között is élni és újból virágozni fog. Az 1924 : IV. t.~e. rendelkezései két iránybán igyekeztek biztosítani az államháztartás egyensúlyának helyreállítását. Az egyik oldalon a kiadásokat a legszűkebb körre szorították, a másik oldalon az adóbevételeket lényegesen növelték. E két irányú törekvés annyiban sikerrel járt, hogy a költségvetés egyensúlya hamarabb helyreállott, mint ahogy azt magában a törvényben terveztük, azonban más oldalról el kell ismerni, hogy az adózók súlyos megterhelésével járt, ami annál érzékenyebben érintette az adózókat, mert egyrészt a békebeli adóterhek aránylagosan nagyon alacsonyak voltak, másrészt a korona romlásának idejében a látszólag nagyobb adók is tulajdonképen szintén lényegtelen megterhelést jelentettek, mert az adózó a kivetéstől a befizetésig eltelt idő alatt bekövetkezett értékcsökkenés miatt a valóságban megint csak lényegtelen terhet viselt. Viszont az adók jelentékeny részének aranykoronában történt megállapítása és a pénz értékének állandósulása következtében az úgynevezett szanálási időszak alatt ez az adóteher most már teljes súlyával nehezedett az adózókra. Ha most már hozzávesszük azt, hogy a pénz értékének állandósulása és egyéb okok miatt ebben az időszakban a gazdasági helyzet is megromlott, a könnyű vagyon- és jövedelemszerzés megszűnt, továbbá a megelőző időszak alatt megszokott életmód megváltoztatása magában véve is fájó folyamat volt, nem lehet csodálkozni azon, hogy az adóteher növekedése az adózók széles köreiben elégedetlenséget váltott ki. Az elégedetlenséget fokozta az a körülmény, hogy az 1924/1925. és az 1925/1926. költségvetési évek gazdálkodása lényeges feleslegeket mutat ki. Azonban ezek a feleslegek nem csupán abból származnak, hogy az adók igen nagyok, hanem abból is, hogy a kiadások rendkívül meg vannak szorítva és számos olyan szükséglet nincs kielégítve, amelyek kielégítése pedig elsőrendű érdek volna. Ilyen kielégítetlen igények vannak például a tisztviselői illetmények, a nyugdíjak megállapításánál és más fontos szükségleteknél. Hacsak ezt a két, teljesen jogosult követelést teljesítenénk, nemcsak hogy felesleg nem mutatkoznék,. hanem még hiány is keletkeznék a költségvetésben. A helyzetet minden oldalról alaposan mérlegelve, mégis a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magángazdaságok tehermentesítése ma fontosabb érdek, mint az, hogy ezek az előbb említett és más, még kielégítésre váró igények kielégíttessenek és ezért elhatározta a közterhek csökkentésót. Annak a kérdésnek eldöntésénél azonban, hogy a terhek mérséklése hol, milyen téren ós milyen mórtékben történjék, nagyon óvatosan, nagy körültekintéssel kell eljárni. Először is a mérséklésnek semmi körülmények között sem szabad veszélyeztetni a költségvetésnek olyan nehezen, annyi áldozattal megteremtett egyensúlyát. Számolni kell a mérséklésnél a jövő eshetőségeivel is, mert vannak kérdések, amelyek megoldása elől kitérni nem lehet Más oldalról igen alaposan meg kellett fontolni azt, hogy mely adónemeknél és mily mértékben történjók a mérséklés. Ezen a téren azonban számos érdekellentéttel kell számolni. Kétségtelen az, hogy az adózó minden adóterhet súlyosnak talál, amely éppen őt érinti és mindenki a saját terhét érzi természetesen a legsúlyosabbnak. Minden adót azonban nem lehet mérsékelni, mert ez a költségvetés egyensúlyát veszélyeztetné, vagy minden egyes adónál olyan lényegtelen volna, hogy tulaj don képen egyetlen igényt sem elégítene ki. Kötelessége volt tehát a kormánynak ebből a szempontból