Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-8. Törvényjavaslat a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről

â02 8. gzám. A bírói gyakorlat szerint a díjtartozás esedékességének időpontja tekintetében a felek megállapodása, illetőleg a biztosítási szerződés feltételei irányadók. Kétség esetében, illetőleg ellenkező megállapodás vagy szokás hiányában a biztosítási díjat a biztosítási szerződés megkötésekor azonnal előre kell fizetni, ugyanígy ellenkező megállapodás vagy szokás hiányában az első biztosítási időszakot követő időszakra esedékes díjakat is a mindenkori későbbi időszak kezdetén kell megfizetni. A javaslat a gyakorlatban kialakult álláspont figyelembevételével, az osztrák törvény 23., s a német törvény 35. §-ával, valamint a svájci törvény 19. cikkével összhangzóan a biztosítási díj esedékességét most szabályozás alá vonja. E szerint a biztosítási díj az első biztosítási időszakra a szerződés megkötésével, a későbbi időszakokra pedig az illető időszak első napján válik esedékessé. Kényszerítő jellegük azonban nincs ezeknek a rendelkezéseknek, amennyiben a javaslat nem kívánja érinteni a szerződési szabadság elvét, s így ezeket a rendelkezéseket csak az ellenkező szerződési megállapodások nem léte esetére kell alkalmazni. A biztosítási időszak tekintetében sem köti meg a szerződő feleket a kereskedelmi törvény s a felek eleddig joghatályosan állapodhattak meg a biztosítás időtartamáról, amelyre vonatkozó megállapodást a 46^. §. 5. pontja értelmében a kötvénynek kell magában foglalnia. A biztosítási idő alsó határának törvényes meghatározása elől alig lehet továbbra is kitérni. A gyakorlatban legsűrűbben az egyéves időtartam megállapítása a szokásos, mert ez időszakon belül a különböző évszakok változó kockázata bizonyos mértékben rendszerint kiegyenlítődik. A felek ellenkező megállapodásra vonatkozó jogának kifejezett fentartásával épen ezért a javaslat a biztosítási időszakot, vagyis azt az időt, amelyre a biztosítási díj mint egység van meghatározva, egy évben állapítja meg. A díj oszthatatlanságának elvét megvalósító ennek a rendelkezésnek érvényt kell akkor is szerezni, ha a felek egy évnél rövidebb időre szóló részletfizetéseket kötöttek ki, amely kikötéshez egymagában nem lehet még azt a jogi jelentőséget fűzni, mintha ez egyúttal egy évnél rövidebb időszakok megállapítására is szolgálna. A 2. §. utolsó bekezdése kétségek eloszlatását célozza. Szűk értelmezés mellett a biztosítási díj csak a kockázat viselésének ellenértékeként fizetett díj. A díjon kívül azonban a biztosított fél egyes mellékszolgáltatásokat is köteles teljesíteni, pl. illetéket, tűzoltói díjat, az 1.365/1920. M. E. sz. rendelettel engedélyezett kezelési költségpótlékot stb. A dolog természeténél fogva ezeknek a mellékszolgáltatásoknak egy szempont alá kell esniök a díjjal, amellyel együtt egységes fizetési kötelezettséget alkotnak. 3. §. A biztosított a K. T. 469. §-a értelmében követelheti, hogy neki a biztosító kötvényt állítson ki. Viszont a 473. §. 2. bekezdése szerint a biztosított kétség esetében a biztosítási díj megfizetése előtt nem követelheti a kötvény kiadását, sőt ha a biztosító a díj fizetése előtt adja ki a kötvényt, ez a díj kifizetésének elhalasztásául tekintendő. Bírói gyakorlatunk szerint a biztosítottnak díjfizetési és a biztosítónak kockázatviselési kötelezettsége a kötvény kiadását megelőzően is már fennáll, mert a biztosítási szerződés a kötvény kiadását megelőzően és attól függetlenül lép hatályba. A javaslat álláspontja szerint kötvény kiállítása esetében a biztosított félnek az első biztosítási időszakra járó díj megfizetésére irányadó kötelezettségét a kötvény kiszolgáltatásától teszi függővé s díjfizetési kötelezett-