Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-5. Törvényjavaslat az örökösödési eljárásról alkotott 1894:XVI.törvénycikk módosításáról

108 5. szám. hagyaték. Az igazságügyminisztérium egyik előadója több mint 200 befejezett hagyatéki ügyet vizsgált át a budapesti központi járásbíróság irattárában, de egyetlen esetet sem talált, amikor hét éven aluli gyermek elhalálozása folytán indult meg az örökösödési eljárás. Az ilyen kis gyermekek halála esetében tehát a halálesetfelvételi ív készítése majdnem minden esetben kárba veszett fáradság s így annak hivatalból való elkészítését nyugodtan mellőzni lehet, különösen akkor, ha a községi elöljáróság semmit sem tud róla, hogy a gyermeknek vagyona volt és ha e mellett a ' meghalt kis gyermeknek mind a két szülője él, mert ebben az esetben alig van lehetőség arra, hogy a kis halott rövid életében vagyonhoz jutott és ha a legki vételesebb esetekben mégis van a községi elöljáróság tudtán kívül vagyona : azt is szülei öröklik s így hivatalból indítandó örökösödési eljárásnak rendszerint úgy sincs helye Mindezek alapján nyugodtan javasolhatom azt, hogy a hét éven aluli korban meghalt , egyénekről halálesetfelvételi ívet csak? akkor kelljen készíteni, ha valamelyik szülője már előtte meghalt, vagy ha feltehető, hogy utána vagyon maradt, egyébként pedig csak akkor, ha bárki kéri. Ezzel a 160.000 halálesetfelvételi ívből mintegy 56.000, tehát az évi 100.000 felesleges halálesetfelvételi ívnek több mint a fele megtakarítható, ami több Latóságot jelentékeny mennyiségű — főleg kezelési — munkától mentesítene. A fent mondottaknak megfelelő rendelkezést a 2. §. tartalmazza. 2. A törvényjavaslat másik lényegesebb újítása az, hogy a községi közeg közvetlenül terjeszti be a halálesetfelvételi ívet és a hagyatéki leltárt a hagyaték tárgyalására hivatott kir. közjegyzőhöz. Közjegyzők állandóan sürgetik ugyan, hogy az egész hagyatéki eljárás elejétől végig a kir közjegyző ügykörébe utaltassék, ez ellen a javaslat ellen azonban több oldalról aggodalom merült fel. Ezért a tervezet ilyen irányú rendelkezést nem tartalmaz. Mentesíteni akarja azonban a bíróságot attól a — mondhatnók: pusztán közvetítő — tevékenységtől, amely abban áll, hogy a községi jegyzőktől hozzáérkezett ügyekben a közjegyzőt a hagyatéki tárgyalás megtartásával megbízza. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a községi jegyző a halálesetfel vételi ívet és a leltárt a bírósághoz terjeszti, a bíróság pedig azokban az ügyekben, amelyekben hivatalból vagy a felek kérelmére Örökösödési eljárásnak van helye, az iratokat a hagyatéki tárgyalás megtartása végett a közjegyzőnek adja ki. Minthogy azonban mind a hivatalból indítandó eljárás esetei, mind az eljárás megindításának kérelmezésére jogosultak köre oly módon van szabályozva, hogy egyes esetekben alig merülhet fel kétség, helyesebbnek látszik, ha a községi jegyző az iratokat közvetlenül a közjegyzőhöz terjeszti s a közjegyző — amikor annak helye van — külön megbízás nélkül megtartja a hagyatéki eljárást. Ez az eljárási mód a bíróságot jelentékeny kezelési munkától mentesítené. Azokban az esetekben, amikor bírói intézkedésre ~T kivételesen — szükség van: a közjegyző lesz köteles az iratokat a járásbíróság elé terjeszteni. Ezt az újítást és a vele kapcsolatos rendelkezéseket a törvényjavaslat 3. és következő §-ai tartalmazzák. Ezenfelül a közjegyzőre kíván bízni a javaslat egyes olyan tennivalókat, amelyeket eddig a bíróság végzett, de amelyeknek a közjegyzőre bízása nem aggodalmas. Szerkezetileg a törvényjavaslat az 1894; XVI. törvénycikkhez simul, ezért némely rendelkezése a fennállónak egyszerű átvétele.