Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIX. kötet • 1172-1191., IX. sz.

Irományszámok - 1922-1172. Törvényjavaslat a közlekedés és átmenet szabadsága tárgyában Barcelonában az 1921. évben tartott általános értekezleten megállapított egyes okmányok becikkelyezéséről

1172. szám. 53 Erre a kölcsönösségre megjegyzem, hogy a rendelkezésemre álló adatok szerint az átmenet szabadságara vonatkozó Egyezményt és Szabályzatot eddigelé a következő államok erősítették meg, illetve jelentették ki az ezekhez való csatlakozásukat : Albánia, Ausztria, a Brit birodalom, Bulgária, Cseh-Szlovákia, Dánia. Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, India, Olaszország, Japán, Lengyelország, Lettonia, Németalföld, a Német birodalom, Norvégia, Románia, S váj ez, Svédország, Sziám és Ujzéland. Ebben a sorozatban tehát bennfogl altat ik Európa legtöbb állama, közöttük — a S/erbHorvát-Szlován királyság kivételével — mindazok, amelyek az átmenetre vonatkozó határozmányok szempontjából Magyarországra nézve a legfontosabbak. Törökország és Oroszország nem vonattak be a szóbanlevő Egyezmény ügyébe. A nemzetközi érdekű hajózható utak ügyére vonatkozó Egyezményt ós Szabályzatot, az ehhez az egyezményhez tartozó kiegészítő Jegyzőkönyvet, valamint a tengerparttal nem rendelkező államok lobogójának elismerésére vonatkozó nyilatkozatot szintén az érdekelt államok nagy száma erősítette meg. I. Az átmenet szabadságára vonatkozó Egyezmény és Szabályzat. Az Egyezmény határozmányai két csoportra oszlanak, mely csoportok egyike a megvalósítandó célzatok jelzését és az általános, valamint az ügyrendi határozmányokat tartalmazó tulajdonkópeni Egyezményben, másik pedig a szakszerű intézkedéseket megállapító Szabályzatban foglaltatik, mely Szabályzat — ahogy azt az Egyezmény 1. cikke megállapítja — az Egyezménynek kiegészítő részét képezi. Az Egyezmény 2. cikke szerint hozzájárulásunk útján nem szabadulunk azoktól a kötelezettségeinktől, amelyeket a trianoni békeszerződósben a Szövetséges és Társult Hatalmak javára vállaltunk. Oly fenntartás ez, amilyen a békeszerződések érintetlenségének hangsúlyozása végett a békeszerződéseket megállapító hatalmak által minden alkalommal meg szokott tétetni, amely az adott esetben azonban fontossággal nem bü\ Ugyanis a trianoni békeszerződés 268. és 271, cikkei, amelyek egyoldalú kötelezettséget rónak reánk abban a tekintetben, hogy a Szövetséges ós Társult Hatalmak területeire rendelt vagy ezekből származó küldeményeknek Magyarországon át szabad átmenetet kell engednünk, azok közé tartoznak, amelyek a megjelölt békeszerződés 313. cikke értelmében 1924. évi július hó 26.-a óta érvényüket vesztetteknek tekintendők, mert revíziójuk nem történt meg, valamint az sem, hogy viszonos alkalmazásuk a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyike részéről; is kifejezetten megajánltatott volna nékünk. Az ellen az értelmezés ellen pedig nem lehet kifogásunk, hogy úgy a revíziót, mint a viszonosság megajánlását az Egyezmény képviseli. Az Egyezmény 3. cikke kimondja, hogy az Egyezmény és Szabályzat francia és angol szövege egyaránt hiteles: az adott viszonyok között a magyar szöveg, mely csupán az Egyezmény megismerésének és használatának megkönnyítésére, szolgál, az elhelyezés sorrendjében első helyen álló francia szöveg alapján és pedig oly célzattal készült, hogy a francia szövegnek — még az irály rovására is — minél hívebb, lehetőleg szószerinti fordítását képezze. Az Egyezmények megerősítésének szükségességét és az e részbeni eljárás módozatait a 4. cikk állapítja meg. Ezt a batározmányt a'> 5. cikk azzal egészíti ki, hogy az aláírás és a megerősítés a csatlakozás útján együttesen