Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

1079, szám. 7i a, kézi zálog, elsőbbségi jog stb. Sérelmes volna tehát a tulajdonosra és a jóhiszeműséggel is ellenkeznék, ha a hitelező ezekről az egyéb biztosítékokról előzetesen lemondva fordulhatna a tulajdonos ellen és ezzel őt megfoszthatná a kielégítéssel reá átszálló követelés biztosítókaitól. A javaslat éppen ezért a §. második bekezdésében ugyanolyan szellemben oldja meg az egyéb biztosítékról lemondás hatását a jelzálogból kielégítés jogára, mint a jelzálogjogról lemondás hatását a más módon kielégítés jogára. A kezesség szabályaira hivatkozásból következik, hogy csak olyan biztosítékról lemondásnak van a §. második bekezdésében megszabott jogkövetkezménye, amelyet a hitelező a jelzálogjognál előbb, vagyazzal egy időben szerzett. A később szerzett biztosítókról lemondással ugyanis a tulajdonos jogi helyzete nem válik kedvezőtlenebbé, mint amilyen a jelzálogjog keletkezésekor volt. 9. Különös szabályok az egyetemleges jelzálogjogra. A javaslat 4. §-a a fennálló joggal egyezően kifejezetten elismeri több teleknek ugyanazon követelés biztosítására egyetemleges lekötését. Az ily lekötéssel létesülő egyetemleges jelzálogjog esetében tüzetes szabályozást igényel az egyes jelzálogok tulajdonosainak egymásközti viszonya, amely lényegileg .az egyetemleges adóstársakra vonatkozó kötelmi jogi szabályok alapelvei szerint alakul. A jelzálogjog általános szabályaitól némileg eltérő rendezésre van szükség a jelzálogjog kielégítés alapján átszállása esetében. E szabályokat tartalmazzák a javaslat 56—62. §-ai. 56. §. (Tkr. 106. §., I. 868. §., Tj. 662. §., Bsz. 662. §.). A fennálló joggal egyező anyagi jogi szabály. A Tkr.-nek az egyetemleges jelzálogjogra vonatkozó többi szabálya, így különösen a fő- és mellékjelzálog közötti megkülönböztetés tisztán eljárási természetű. 57. §. (1881 :LX. t.-c. 190. §. 2., Tj 663. §., Bsz. 663. §.). E §. az egyetemleges terhelésből eredő már említett hátrányt (4. §. ind.) azzal ellensúlyozza, hogy a hitelezőnek az előbbi §-ban megállapított jogát nem érintve, az egyes ingatlanok tulajdonosainak egymás közötti viszonyában állapítja meg azt, hogy mely ingatlanoknak mennyiben kell a jelzálogjog terhét visemiök. A §. szövege a bizottsági szövegtől abban tér el, hogy a mai jogállapotnak megfelelően az »egyenes állami hozadéki adó« megjelölölós helyett a föld- és házadót kifejezetten megemlíti és hogy olyan esetekre, amikor a teher az egyes ingatlanok között értékük arányában oszlik meg, az értékelés időpontját is meghatározza, figyelemmé] arra, hogy az egyetemleges terhelés időtartama alatt az értékek aránya változást szenvedhet. 58. §. (Tj. 680. §. 1., 682. §. 2., Bsz. 680. §. L, 682. §. 2.) A tulajdonosok egymás közötti viszonyában az előbbi §. rendelkezéseinek konzekvenciája éppen olyankor jelentkezik, amikor a kielégítés alapján a jelzálogos követelés átszáll. Az átszállás eseteit a javaslat a bizottsági szövegtől eltérően külön-külön §-okban tárgyalja. E §, arra az esetre vonatkozik, amikor a hitelezőt oly tulajdonos elégíti ki, aki nem személyes adós. 59. §. (Tj. 680. §. 2., 682. §. 1., Bsz. 680. §. 2., 682. §. 1.) Az 56. §. következményeit érdemben a bizottsági szöveggel egyezően e §. arra az esetre vonja le, ha a hitelezőt oly személyes adós elégíti ki, aki az egyetemlegesen terhelt ingatlanok egyikének sem tulajdonosa. 60. §• (Tj. 680. §. 3., Bsz. 680. §. 3.) Ha a hitelezőt kielégítő személyes adós valamelyik ingatlannak tulajdonosa, ez nem zárja ki, hogy a kielégítés alapján megtérítést kívánhasson a többi ingatlanok tulajdonosától. Az egyetemlegesen terhelt ingatlanok közül azok tekintetében, amelyeknek nem tulaj-