Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

72 1079. szám. donosa, az ily személyes adósnak ugyanaz a jogállása, mint a nem tulajdonos személyes adósnak az 58. §. értelmében. Adott esetben tehát ilyenkor is az említett §. rendelkezéseit kell alkalmazni. 61. §. (Tj. 680. §. 3., Bsz. 680. §. 3.) Az egyetemlegesség felbomlásának a megszűnt követelés ranghelyével rendelkezés tekintetében is éreztetnie kell á hatását. E hatást ez a §. a bizottsági szöveggel egyezően ugyan, de a javaslat könnyebb áttekinthetősége érdekében külön §-ban határozza meg. 62. §. (Tj. 681. §., Bsz. 681. §.) A jelzálogi tehernek az 56. §-ban megállapított aránylagos megoszlása természetesen nem érinti a hitelezőnek azt a jogát, hogy ő egész követelésének kiegyenlítését az egyetemlegesen terhelt ingatlanok közül esetleg csakegyből keresse. Ilyen esetben azonban a későbbi rangsorban bekebelezett hitelezők, esetleg az elárverezett ingatlan tulajdonosának sérelmével járna, ha a javaslat 57. §-ának ellenére a többi ingatlanok tulajdonosai a tehertől szabadulnának pusztán abból a rajtuk kívül álló okból, hogy a hitelező kielégítése árverés útján és nem önkéntes fizetéssel történt. Ennek az igaz-ságtalan eredménynek a kiküszöbölését célozza e §., amely érdemben egyezika bizottsági szöveg megfelelelő rendelkezésével. Második fejezet. Biztosítéki jelzálogjog. 1. Általában. A közönséges ú. n. forgalmi jelzálogjog mellett fennálló jogunk is ismeri a biztosítéki jelzálogjogot. A biztosítéki jelzálogjog szabályozása azonban a fennálló jogban nem kimerítő. A Tkr. 65. §. 2. bekezdése ugyanis a biztosítéki jelzálogjogot úgy fogja fel, mint kivételt az alól a szabály alól, hogy a követelés csak számszerűleg meghatározott sommára nézve jegyeztethetik be és azt mondja ki, hogy' bizonyos esetekben egyelőre bizonytalan összeg erejéig is be lehet jegyezni a jelzálogjogot a legmagasabb összeg' meghatározásával. Már közelebb jár a lényeges elhatároló vonalhoz a Vht., amely a közönséges jelzálogjog esetében a sorrendi tárgyaláson a bejegyzett tőkekövetelést akkor is számításba venni rendeli, ha a hitelező a tárgyaláson nem jelenik meg (192. §. 4. bek.), míg a legmagasabb összeg által biztosított követelést a hitelező meg nem jelenése esetében mellőzni kell (191. §. ut. bek). A végrehajtási törvény rendelkezéséből következik, hogy a fennálló jog szerint közönséges jelzálogjog esetében már a telekkönyvi bejegyzés egymagában bizonyítja a tőkekövetelés fennállását, míg a biztosítéki jelzálogjog bejegyzése követelés fennállását nem bizonyítja. Hogy aTkr. a biztosítéki jelzálogjogot nem a leglényegesebb ponton határolja el a közönséges jelzálogjogtól, annak legfőbb oka, hogy a biztosítéki jelzálogjog alapintézményét, amely csak a lényeges pontokban térne el a közönséges jelzálogjogtól, nem ismeri, hanem a biztosítéki jelzálogjog képzelhető esetei közül csupán egyet, a legmagasabb összeg erejéig bekebelezett biztosítéki jelzálogjogot szabályozta ós így a gyakorlatban nem okozott nehézséget aza logikai ugrás, hogy az egyik fogalom és a másik fogalom egyik megjelenési formája közötti különbséget emelte ki. Ennek az eljárásnak valóban megvan az a belső indokoltsága, hogy a biztosítéki jelzálogjogra olyankor van leginkább szükség, amikor bizonytalan, hogy valamely jogviszony hoszszabb időtartama alatt fog-e követelés egyáltalán felmerülni ós ha felmerül, milyen összegű lesz. Az anyagi jog egységes kodifikálása esetében azonban