Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

6Q 1079. szám. tulajdonosa, a telekkönyvi publica fidesnek fokozottabb mértékben kell érvényesülni. A hitelező tehát joghatályosan teheti meg a jelzálogjog érvényesítéséhez szükséges lépéseket a telekkönyvi tulajdonossal szemben akkor is, ha tudja, hogy más a tulajdonos. Amennyiben azonban a jog ingatlan tekintetében a telekkönyvön kívüli tulajdonjog lehetőségét elismeri, el kell ismernie a telekkönyvön kívüli tulajdonosnak azt a jogát is, hogy ő a hitelező kielégítésével az ingatlan kényszereladását megakadályozza. Módot kell adni erre a telekkönyvön kívüli tulajdonosnak különösen azért is, mert a javaslat a hitelezők és az adósok érdekében egyaránt a kényszereladások minél ritkábbá tételére törekszik és a ius offerendit is ez okból ismeri el a fennálló jognál szélesebb körben. A telekkönyvön kívüli tulajdonos a telekkönyvi" tulajdonossal szemben csak annyiban lehet hátrányosabb helyzetben, hogy a hitelező tőle tulajdonosi minőségének bizonyítását megkívánhatja, de, ha ez megtörtént, jogállásának a hitelezővel szemben a telekkönyvi tulajdonos jogállásával egyezővé kell válnia. Ebből következik a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a be nem jegyzett tulajdonos a hitelező ellen a jelzálogjog tekintetében az őt saját személyében megillető kifogásokat is felhozhatja. 43. §. (I. 874. §. 818. §., Tj. 668. §., 609. §. 1., Bsz. 668. §., 606. §. 1.) E szabályozás okszerű folyománya a jelzálogjog járulékos természetének és annak az analógiának, amely a dologi adós és a kezes jogállása között van. A polgári törvénykönyv szövegei éppen ezért az e §-ban szabályozott kérdéseket a kézi zálog és ismét a kezesség szabályaira utalással oldhatták meg, a javaslat viszont részleges természeténél fogva ily utalással ehelyütt nem élhetett. 44. §. (I. 874. §., 818. §. 2., Tj. 668. §., 609. §. %, 970. §. 2., Bsz. 668. §., 606. §. 2., 970. §. 2.) E §. vezérlő szempontjai ugyanazok, amelyekről az előbbi §. indokolásában már megemlékeztem. Kiemelést érdemel a második bekezdésnek a bizottsági szöveg 970. §-ából átvett rendelkezése, amely a személyes adós érdekeit van hivatva megvédeni. Ha a tulajdonos e szabály ellenére a személyes adós sérelmére jár el, a beszámítás akkor is hatályos lesz ugyan, de a személyes adós a tulajdonostól kártérítést követelhet. A személyes adós szempontjából előnyös volna ugyan, ha több ellenkövetelés esetében a javaslat az őt megillető beszámítási jogot arra a követelésre korlátozná, amelynek beszámítás útján megszüntetése a személyes adósra a legelőnyösebb, ámde ez a hitelező és a tulajdonos jogállását annyira bizonytalanná tenné, hogy a javaslatnak be kellett érni a tulajdonos nem helyes eljárása esetére kártérítési igény statuálásával. 45. §. (I. 883. §. 1., 884. §., Tj. 675. §. 1., Bsz. 675. §, 1.) A Ptk. előmunkálatainak megfelelő rendelkezés. Ki kell emelni, hogy a szabály csupán a jelzálogjogra vonatkozó kifogások tekintetében, tehát pl. abban az esetben áll, amikor az eredeti jelzálogos hitelező kötelezte magát, hogy a jelzálogjogot bizonyos ideig nem érvényesíti, míg a kezességből levezetett és tulaj donképen a személyes adós jogán érvényesíthető kifogások tekintetében elsősorban azt kell eldönteni, vájjon a követelés átruházása a személyes adós kifogását megszüntette-e vagy nem. A javaslat 47. §-a e rendelkezés alkalmazásának a telekkönyvi publica fidesből folyó korlátot szab. 46. §. (I. 883. §. 2., Tj. 674. §., Bsz. 674. §.) A személyes adós a korábbi hitelezőt addig tekintheti hitelezőjének, amíg arról értesül, hogy a hitelező a követelést engedményezte. A dologi adósnál ezt az értesítést a jelzálogjog átszállásának bejegyzése pótolja. A javaslat ugyan megengedi a jelzálogjognak telekkönyvön kívüli átszállását, de nem mehet oly messzire,