Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

1079. szám. 67 hogy a tulajdonossal szemben az átszállást a bejegyzés előtt is hatályosnak tekintse. Szemben a polgári törvénykönyv bizottsági szövegével, amelyben a követelés átszállása is csak a telekkönyvi bejegyzéssel következik be, ezért volt szükséges a telekkönyvi bejegyzést kifejezetten megemlíteni. Ami a bejegyzés időpontját illeti, ez természetesen nem az az időpont, amikor a bejegyzést a telekkönyvi betétben vagy a telekjegyzőkönyvben valósággal foganatosítják, hanem az, amikor a bejegyzés iránti kérelem a telekkönyvi hatósághoz megérkezik. A javaslat 47. §-ának korlátozása erre a §-ra is vonatkozik. E §. rendelkezése mindenesetre súlyos terhet ró a tulajdonosra, mert neki a fizetés előtt meg kell győződnie arról, hogy a fizetés ideiéig nem érkezett a jelzálogjog átszállásának bejegyzését kérő beadvány a telekkönyvi hatósághoz. Ámde a tulajdonosnak módjában áll magát esetleges megkárosítással szemben oly módon megvédeni, hogy a jelzálogjog törlésének előjegyzése után fizet, s a fizetés után az előjegyzést igazolva végérvényesen törölteti a jelzálogjogot. 47. §. (Tkr. 150. §., 947/1888. I. M. sz. rendelet 8. §., I. 884. § , Tj* 674. §. 675. §. 2 , Bsz. 674. §., 675. §. 2.) A fennálló jognak a javaslattól nem érintett szabálya, hogy aki magát valamely bekebelezés által nyilván« könyvi jogaiban sértve érzi, ha a végzés saját kezéhez kézbesíttetett, perindítási szándékát 60 nap alatt a telekkönyvben feljegyeztetheti, s a feljegyzés kellő időben kérése esetében a pert 6 hónap alatt megindíthatja, ha viszont a végzés nem kézbesíttetett saját kezéhez, három év alatt indíthat pert. Csak a törlési keresetnek e határidők megtartásával megindítása esetében hatályos az ítélet azokkal szemben is, akik időközben a telekkönyv megtámadott tartalmában bízva, jóhiszeműen, nem ingyenesen telekkönyvi jogot szereztek. Ez a szabály a jelzálogjogra is kiterjed és figyelemmel a javaslat 45. §-ára, főként azokat a jelzálogos hitelezőket védi, akik jelzálogjogukat engedmény útján szerezték. A javaslat szükségesnek tartotta annak a kiemelését, hogy a publica fides a jelzálogból kielégítés tekintetében nemcsak a jelzálogjogot, hanem a követelést is védi. Ez annyit jelent, hogy a tulajdonos a jelzálogból kielégítést csak olyanokból akadályozhatja meg kifogás vagy beszámítás útján, amely öt személy szerint a követelést érvényesítő és a publica fidesre hivatkozó hitelezővel szemben illeti. Ez az, ami az érvényesítés stádiumában a közönséges jelzálogjogot a biztosítéki jelzálogjogtól megkülönbözteti és ez az anyagi jogi háttere annak is, hogy a végrehajtási törvény a sorrendi tárgyaláson különböző elbírálásban részesíti a közönséges ós a biztosítéki jelzálogjogot, az előbbi esetben a tőkekövetelést külön felszámítás nélkül is sorozni rendelvén. (1881 : LX. t.-c. 191. §. ut. bek., 192. §. 4. bek.). A §. második bekezdésének szabálya a polgári törvénykönyv bizottsági szövegével érdemben egyezik, s attól a szerkezeti elhelyezés szempontjából tér el. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának indokolása rámutat arra, hogy az engedmény telekkönyvi bejegyzése utáni fizetés vagy egyéb a tulajdonos és a régi hitelező közti megállapodás tekintetében a jóhiszemű szerzést védő szabályok alkalmazására voltaképen nem is kerülhet sor. A javaslat vonatkozó szabályának ezzel szemben az az álláspontja, hogy a 46. §-ban meghatározott engedmónyesi jog gyakorlásának is korlátot szab a jóhiszemű telekkönyvi visszterhes szerző védelme, így pl. akkor, ha a jelzálogjog átszállásának bejegyzése után a régi jelzálogos hitelezővel kötött megállapodás a telekkönyvbe szintén bejegyeztetik és valaki e bejegyzés után az ingatlan tulaj9*