Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

1079. szám. 63 fedezet biztonságát, milyenek nem, másfelől pedig jogvédelmet biztosít a hitelezőnek a fedezet biztonságát sértő vagy veszélyeztető változásokkal szemben. 32. §. (Optk. 458 §., Tkr. 88. §. a), I. 865. §. 1., Tj. 659. §. 1. és 3., Bsz. 659. §. 1. és 3.) Fennálló jogunk egyik érezhető hiánya, hogy a jelzálog romlása esetében a jelzálogos hitelező csak további fedezetet kívánhat a tulajdonostól, de ha ily fedezetet nem talál, a lejárat előtt a jelzálogból kielégítés jogát nem gyakorolhatja. E §. — a bizottsági szöveggel lényegileg egyezően — fedezetet veszélyeztető romlás esetében, a hitelezőt megillető jogvédelmet szabályozza, amely jogvédelem arra figyelem nélkül vehető igénybe, hogy a romlás a tulajdonos szándékos vagy gondatlan cselekmények következménye vagy vétlenül következett be. A javaslat nem csupán a hitelezőt jogosítja fel a követelés lejárat előtti érvényesítésére, hanem a tulajdonost is a követelés kiegyenlítésére. A tulajdonosra ugyanis mind a helyreállítás, mind a biztosíték adása — előbbi aránytalanul költséges volta miatt, utóbbi pl. ha a tulajdonos nem személyes adós — méltánytalan lehet. Módot kell tehát adni a tulajdonosnak arra, hogy a teljesítést felajánlhassa és ezzel a jelzálogjog átszállását idézze elő, vagy a ranghellyel rendelkezve új kölcsönre tegyen szert. E rendelkezéssel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy az önként felajánlott időelőtti fizetés esetében jár-e a hitelezőnek stornodíj. Minthogy storno fizetése esetében az adós rendszerint minden egyéb feltétel nélkül időelőtt teljesítheti a tartozást, a jelen esetben pedig a javaslat éppen különleges feltételek fennforgása esetében engedi meg a fizetést, stornokövetelésének nem lehet helye és pedig annál kevésbbó, mert éppen a hitelező felhívása ad alkalmat a tulajdonosnak a t teljesítésre. Ennek külön kifejezését a javaslat nem tartotta szükségesnek, mert a melléktartozásokra vonatkozó lényegileg kötelmi jogi szabályokat általában nem öleli fel. * 33. §. (1881 : LX. t.-c. 237. §. f., I. 866. §. 1., 2., Tj. 660. §. 1., 2., Bsz. 660. §. 1., 2.). E §. esetében a jelzálogi fedezet 'még nem szenvedett sérelmet, de a tulajdonos vagy harmadik személy azt veszélyezteti. A fennálló jog szerint a hitelező lejárat alott ilyen esetben is éppen úgy védtelen, mint akkor, ha a romlás már be is következett. Az előbbi §. eszközei ilyenkor túlerősek volnának, biztonsági intézkedések sokkal célravezetőbbek. A fennálló jogtól annyiban tér el e §, hogy már lejárat előtt megengedi a zárlat céljának elérésére alkalmas, de egyszerűbb biztonsági intézkedések alkalmazását. 3é. %i (I. 865. §. 2., 866. §. 3., Tj. 659. §. 2., 660. §. 3., Bsz. 659. §. 2., 660. §. 3.). A javaslat az előbbi két §-ban foglalt rendelkezéseknek a tartozókokra kiterjesztését, ami a 25. §. folytán szükséges külön §-ban mondja ki. 35. §. (Tkr. 61. §, I. 882. §, Tj. 377. §. 3., Bsz. 374. §. 3.) A fennálló jog és a javaslat álláspontja szerint a jelzálogos követelés átruházása a jelzálogjog rangsorát nem érinti. Ennek az elvnek természetes következménye, hogy mivel a követelés megosztása esetében a keletkező részjelzálogjogok a már meglévő régi követelés biztosítására szolgálnak, egyenlő rangsorban kell maradniok. Egészen más a helyzet természetesen akkor, ha a jelzálogos követelés részben megszűnik és a jelzálogjog megszűnt része helyébe új jelzálogjog keletkezik. Erről az utóbbi esettől a 18. §. rendelkezik. A részjelzálogjogok egyenlő rangsora csak diszpozitív szabály, ami a jelzálogjog átruházhatóságának elvéből is következik. Ehhez képest nincs akadálya annak, hogy az egyenlő rangsorú hitelezők rangviszonyukat egymás-