Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

64 1079. szám. közt rendezzék. A tulajdonos szempontjából, akinek ingatlana a megosztás előtt az egész jelzálogos követelést fedezte, egészen közömbös, hogy az azelőtt egységes követelésnek melyik része nyer kedvezőbb rangsorban kielégítést. A javaslat ezért kifejezetten is kimondja, hogy az ilyen megállapodáshoz a tulajdonos hozzájárulása nem szükséges. 36. §. (I. 867. §., Tj. 661. §., Bsz. 661. §.). A jelzálogjognak gazdasági szempontból az a legnagyobb előnye, hogy a tulajdonosi jogosítványok gyakorlását nem akadályozza. A jelzálogjognak eredeti mivoltából ki forgatását eredményezné, ha a tulajdonos a jelzálogos hitelezővel szemben e jogosítványok gyakorlásáról lemondhatna. Ezért a javaslat szerint az ily lemondást tartalmazó megállapodás nemcsak dologi hatállyal nem ruházható fel, hanem a megállapodást létesítő felek között sem joghatályos. 37. §. (I. 1269. §.). A jelzálog a tulajdonos személyében beállott változásesetében a fennálló jog szerint is lekötve marad, ahhoz azonban, hogy az új tulajdonos ne csak dologi kezes, hanem személyes adós is legyen a jelzálogos hitelezővel szemben, szükséges, hogy ő egyszersmind a jelzálogjoggal biztosított kötelmi viszonyba is belépjen. Ez a belépés pedig a lényegileg a kötelmi jog körébe vágó tartozás-átvállalás útján történhetik meg. A javaslat ennek a kérdésnek a szabályozását azért öleli fel, mert nem volna indokolt, hogy a jelzálogos hitelezőnek éppen olyan szabadsága legyen a tartozás-átvállaláshoz hozzájárulást megtagadni, amilyen szabadsága van erre a tartozás-átvállalás egyéb eseteiben. A jelzálogos hitelező ugyanis, akinek követelése még nem járt le, a hozzájárulás megtagadásával lehetetlenné tehetné mind az ingatlan tehermentesítését, mind pedig a tehernek az új tulajdonossal szemben fenntartását és ezzel egyoldalúan meggátolhatná az ingatlan átruházását, amire pediga jelzálogjog az előbbi §. rendelkezéséhez képest őt nem jogosítja fel. A joggal visszaélés lehetőségét kívánja megszüntetni a javaslat azzal a rendelkezéssel, hogy ha a hitelező az *új tulajdonos részéről történő tartozásátvállaláshoz alapos ok nélkül nem járul hozzá, köteles a tartozás teljesítését már lejárat előtt elfogadni. Ez a rendelkezés természetesen nem lesz alkalmazható akkor, ha a hitelezőnek alapos oka van a hozzájárulás megtagadására, például az, hogy jelzálogjogának kedvezőtlen rangsora folytán az ingatlanból kielégítést nem remélhet, a régi tulajdonos fizetőképessége azonban kellő garanciát nyújtott, az új, tulajdonos viszont a jelzálogon felül vagyonnal nem rendelkezik. 38. §. (Tkr. 56. §. d) és e).) A jelzálogi fedezet biztonságát a lejegyzésnek minden tormája, tehát az is veszélyeztetheti, ha a telek egy része a terhek átvitelével jegyeztetik le. A §. a Tkr. 56. .§. e) pontjától éppen ezért annyiban tér el, hogy a jelzálogos hitelezőknek nemcsak a hozzájegyzés folytán megnagyobbodott telekköuyvi jószágtestre nézve, hanem azon az alapon is jogot ad az ellenzésre, hogy a lejegyzés a fedezetet veszélyezteti. Mellőzi viszont a javaslat a Tkr. 56. §-ának tisztán eljárási természetű rendelkezéseit, így különösen azt, hogy a tehermentes lejegyzés esetében a bíróság a hitelezőket meghallgatja és belátása szerint határoz. 7. A jelzálogos hitelező Melegítési joga általában. A jelzálogjog arra van hivatva, hogy biztosítsa a hitelező követelésének kielégítését. A jelzálogjog szabályozásának lényegét tehát éppen azok a rendelkezések alkotják, amelyek a kielégítés mikéntjét szabályozzák. A kielégítés végső eszköze az ingatlan kényszereladása, vagyis a követelés bírói úton kiegyenlítése. A bírói úton kielégítést azonban az önkéntes tel-