Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról
48 1079. szám. zálogjogot nem ismert. Ezzel szemben az 1923: XXXVIII. törvénycikk kifejezetten is megengedte helyettesíthető ingóságnak természetben szolgáltatására irányuló követelés vagy ily ingóság bizonyos mennyiségének egyenértékében kifejezett követelés jelzálogi biztosítását, az említett eltérést tehát a legújabb jogfejlődés tette szükségessé, bár a javaslat 7. §-a nem mindenben teszi magáévá az 1923 : XXXVIII. tőrvénycikk szabályait. Azt, hogy a jelzálogjoggal biztosított követelést miképen kell a telekkönyvi bejegyzésben meghatározni, a javaslat egy későbbi rendelkezése (7. §. 2. bekezdés) mondja meg. A javaslat a közönséges jelzálogjognál fenntartja a jelzálogjog járulékos természetét, vagyis azt, hogy közönséges jelzálogjog csak valamely követelés biztosítására szolgál. A javaslat az eddigi szokásos »ingatlan« kifejezést a megfelelőbb »telek« kifejezéssel pótolja. Ez gyakorlati szempontból tisztán a szóhasználat kérdése, mert jogunk szerint ingatlan csak a telek. Az új szóhasználat mégis hozzájárul a fogalmak tisztázásához is, különösen azért, mert — szemben az Optk. 293. §-ával — így jobban ki van fejezve, hogy a közvetlen jelzálog mindig a telek és a jelzálogjog csak a telken keresztül terjedhet ki — a javaslat 23. §-a értelmében — azokra a más dolgokra, amelyek jogi értelemben ingatlanoknak tartatnak. 2. §. (Optk. 449. §., I. 852. §. 2., Tj. 650. §. 2., Bsz. 649. §. 2.) Az Optk. uralkodó magyarázatával és a magyar polgári törvénykönyv álláspontjával egyező szabály. A forgalmi élet teszi szükségessé, hogy a jelzálogjog feltételes vagy jövőbeli követelés biztosítására is megalapítható legyen. Ez a rendelkezés teszi lehetővé pl. azt, hogy a hitelező csak akkor olvassa le a kölcsön összegét, amikor arról, hogy az telekkönyvileg biztosítva lesz, már meggyőződött. Nem volna racionábilis az ingatlan-tulajdonosnak módot nyújtani arra, hogy a bekebelezett jelzálogjogot töröltethesse pusztán azért, mert a kölcsönösszeget csak a bekebelezés után kapta meg. Természetes, hogy a feltételes vagy jövőbeli adóssági viszony tekintetéből alapított jelzálogjog járulékos természete miatt csak akkor érvényesülhet, amikor az adósság a közvetlen érvényesítésre megérett. Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés a járulékosság elvével szemben engedett ideiglenes kivétel, de nem szabad felednünk, hogy a harmadik jóhiszemű telekkönyvi szerző védelme ennél sokkal súlyosabb kivétel. 3. §. (Tkr. 57. §., I. 854. §., Tj. 651. §., Bsz. 650. §.) A fennálló jognak és a polgári törvénykönyv előmunkálatainak teljesen megfelelő rendelkezés. A bizottsági szövegtől a »telek« kifejezés használatával és szövegezósbeli módosításokkal tér el. Gyakorlati szükség a hányadnak terhelését a §-ban említettől eltérő esetben nem indokolja, míg az ilyen terhelés gyakorlati keresztülvitele jogbizonytalanságnak válnék forrásává. Alig leietne ugyanis az egy személy kizárólagos tulajdonában álló ingatlan eszmei hányadait úgy megjelölni, hogy azok más hasonló nagyságú hátadtól megkülönböztethetők legyenek. Még inkább jogbizonytalanságra vezetne az, ha a tulajdonos egyes alkalmakkor*az ingatlannak különböző hányadait, pl. egyszer 1 /2-ót, egyszer x /5-ét és ismét 1 /s-át terhelné meg. A 3. §. hatálya az, hogy a rendelkezésétől eltérő terhelés az anyagi jog szempontjából nem jöhet létre. 4. §. (I. 869. §. 2.) A fennálló jog (Tkr. 106. §.) és a polgári törvénykönyv szövegei nem mondják ki kifejezetten, hogy ugyanazon követelés biztosítására több jelzálog is le lehet kötve, hanem az egyetemleges jelzálogjog szabályozása során az ilyen terhelés jogi következményeit szabályozzák. Helyénvalónak látszott, hogy az egyetemleges jelzálogjog intézményéről a
