Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról
1079. szám. 49 javaslat már a közönséges jelzálogjog általános szabályai között megemlékezzék. Ezt.a javaslat abban a formában teszi, hogy az ugyanazon köreteles biztosítására több jelzálogtárgyon (telken, tulajdoni hányadon) keletkezett jelzálogjognak két esetét különbözteti meg és pedig az egyetemleges jelzálogjog mellett azt az esetet, amikor mindegyik telek a követelés összegének csak egy bizonyos részéért van lekötve. Már a polgári törvénykönyv első szövege is érezte annak a tulajdonosra súlyos következményét, hogy egyetemleges jelzálogjog esetében minden lekötött ingatlan hitelképessége a követelés egész összege erejéig csökken és ezért lehetővé tette, hogy a hitelező az egyetemleges jelzáloggal terhelt egyes ingatlanok közt a követelés összegét felossza, amit a hitelezőnek az egyetemlegességből folyó választási jogára alapított. A későbbi szövegek ezt a rendelkezést nem vették át, mert félreértésekre vezetőnek találták. Az első szöveg rendelkezését a törvényjavaslat sem vette át, nincs azonban akadálya annak, hogy a követelés egységének megmaradása mellett több teleknek jelzálogul lekötése akként menjen végbe, hogy a felek már eleve meghatározzák, hogy az egyes jelzálogok mekkora részösszeg biztosítására szolgálnak. Ennek kifejezett megengedése egyes esetekben alkalmat adhat az egyetemleges jelzálogjog intézményében rejlő súlyos teher enyhítésére, elvi nehézség pedig ilyen rendelkezés nyomán éppen úgy nem merül fel, mint akkor, ha bizonyos követelésnek jelzálogjog csak meghatározott hányadát biztosítja. Az egyetemleges jelzálogjog tüzetesebb szabályozását a javaslat külön alfejezetben tartalmazza, ehelyütt beéri az általános szabályok körébe vágó annak az elvnek a kimondásával, hogy minden ily módon lekötött telek az egész követelésért egyetemlegesen felel. 5. §. (Optk. 454. §., Tkr. 58. §., I. 903. §., Tj. 695. §., Bsz. 698. §.) Mind a polgári törvénykönyv első szövegének, mind törvényjavaslatának indokolása kiemeli annak közgazdasági szükségességét, hogy jelzálog tárgyául ne csak a telek, hanem, amennyiben átruházható és így értékesíthető, az ingatlanra teherképen bejegyzett jog is szolgálhasson. A fennálló jog eredetileg csak a jelzálogjogot mondta ki alj elzálog joggal terhelhetőn'ek, a bírói gyakorlat azonban a haszonélvezeti jogot és a telki terhet is jelzálogjoggal terhelhetőnek ismerte el és ennek a felfogásnak az írott jog is alapot adott a végrehajtási törvény 208 — 210. §-aiban. A polgári törvénykönyv szövegei a forgalmi és biztosítéki jelzálogjog mellett külön, a fejezet végén foglalkoztak a joggal mint jelzáloggal és taxatíve sorolták fel azokat a dologi jogokat, amelyek jelzálogul leköthetők. A javaslat ezzel szemben nem látja indokoltnak, a jog mint jelzálogtárgy esetének ily éles különválasztását, mert a jog tartalma és jogi természete ebben az esetben is ugyanaz, mint a jelzálogjog egyéb eseteiben, éppen ezért ezt a kérdést a közönséges jelzálogjog általános szabályai körében oldja meg. A megoldás módját tekintve, a javaslat a taxatív felsorolást mellőzi és elvi alapon állapítja meg, hogy mely telekkönyvi bejegyzésre alkalmas jogok azok, amelyek jelzálogjoggal (aljelzálogjoggal) terhelhetők. A jelzálogjog lényege az lévén, hogy a hitelező a jelzálogból kielégítést kereshet, természetes, hogy csak olyan jog lehet jelzálog, amely értékesíthető, vagyis elidegeníthető, átruházható ós amely ehhez képest a jogosult érdekeit az ingatlan elárverezése esetében is megvédi. E nélkül a jelzálogjog fogalmilag nem foroghat fenn. Ez a feltétel pedig, bár nem minden dologi jognál van meg — pl. hiányzik a telki szolgalomnál és a használat szolgalmánál — de Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XVIII. kötet. 7
