Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1171. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése Hir György nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében

1171. szám. 477 ehhez hasonló dolgokkal kapcsolatosan s akkor Rakovszky István képviselőtársam javaslatára, tekintettel arra, hogy az előadó úr által ismertetett tényállásból nem lehetett megállapítani, milyen deliktumokat követett el, a nemzetgyűlés többsége nem fogadta el azt a javaslatot, hogy letartóztathassák, hanem csak a vizsgálat lefolytatása végett adtuk ki. Most mégis, annak ellenére, hogy Hir György képviselőtársam a frankperrel kapcsolatban ki nem kéretett, az eljáró elnökbíró ur mégis vizsgálatot tartott a lakásán, felkutatta iratait, lefoglalásokat eszközöltetett nála annak ellenére, hogy Ábrányi Kornél esetében volt példa rá, amely esetet én átnéztem, hogy abban az időben a magyar országgyűlés úgy értelmezte a mentelmi jogot, hogy a szerkesztőségben végzett kutatásokat — minthogy szerkesztő volt és szerkesztőségi kéziratot kutattak — megengedhetőnek tartotta, ellenben lakásának feltörését nem engedte meg és egyhangúlag tiltakozott az ellen, hogy egy képviselő magánlakása feltöressék anélkül, hogy az országgyűlés e tekintetben kiadta volna az illető képviselőt. Olyan világos, hogy a nemzetgyűlés kiadása és hozzájárulása nélkül nemzetgyűlési képviselő lakásán házkutatást tartani nem lehet, — erre nézve már precedens van Ábrányi Kornél esetében — hogy itt feltétlenül a mentelmi jog megsértését látom fennforogni és ezért az 1867. évi XII. t.-c. 47. §-a értelmében bejelentem Hir György nemzetgyűlési képviselőtársunk mentelmi jogának megsértését. Elnök a mentelmi bejelentést a házszabályok 182. §-ának 2. bekezdése alapján a mentelmi bizottsághoz utasította. A mentelmi bizottság a bejelentést 1926. évi május hó 29-én tartott ülésében tárgyalás alá vette s elrendelte a Hir György képviselő úr tanukénti kihallgatásáról felvett eredeti jegyzőkönyv beszerzését, majd annak beérkezése után június hó 5-én megtartott folytatólagos ülésén az ügy érdemében tárgyalva, megállapította a következő tényállást: Pénzhamisítás bűntette és egyéb bűncselekmények miatt herceg Windischgraetz Lajos és társai ellen folyamatba tett bűnügyben a budapesti kir. büntetőtörvényszék elrendelte Hir György nemzetgyűlési képviselő tanukénti kihallgatását. Nevezet tanú a kir. büntetőtörvényszóknél alkalmazott hites törvényszéki orvosszakértő beterjesztett véleménye szerint azonban a tárgyaláson megjelenni betegsége miatt oem tudván, a kir. törvényszók elrendelte Hir Györgynek a Szent Rókus kórházban történendő kihallgatását. A kir. Törvényszék e célból május hó 18-án délelőtt a Szent Rókus kórházba ki is szállott, s a tanúkihallgatást foganatosította. Hir György vallomása során előadta, hogy 1923. év augusztusában találkozott a miniszterelnökkel s vele a frankhamisításról megbeszélést folytatott. Ezen megbeszélés során egy levelet kért a miniszterelnöktől, amelyben az foglaltatik, hogy elkészíthetik azt, amit szóval megbeszéltek. Megbeszélték pedig a frankügyet. Ezt a levelet azért kérte, hogy fedve legyenek, ha őket később felelősségre vonnák. A kért levelet — vallomása szerint— később, szeptember hó folyamán meg is kapta. Tartalma az volt, hogy »irredenta célokra el lehet készíteni azt, amit szóval megbeszéltünk«. A levél eredetije állítása szerint herceg Windischgraetz Lajosnál, másolata pedig az ő — Hir György — birtokában van a lakásán. Tanú ezen vallomása alapján kir. ügyész a főtárgyalás folyamán a következő indítványt tette : »Minthogy tanú vallomása szerint a miniszterelnök által állítólag neki adott úgynevezett sal vus conductus másolata birtokában van, de ő azt előadni nem akarja, kérem, méltóztassék erre őt törvényes eszközökkel kényszeríteni.«