Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1145. Törvényjavaslat a természettudományok fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről

434 1145. szám. hogy nem keresik, de egyenesen kerülik a költséges monumentális épületeket. Midőn a Vilmos Császár Társaság által tervezett biológiai kutatási intézetek mikénti létesítését a porosz kultuszminisztériumban 1912. január 3-án tartott értekezleten megvitatták, a szakemberek szinte egyhangúlag az építészek azon törekvése elleti foglaltak állást, hogy költséges palotákat emeljenek, mert a természettudományok gyors haladása következtében aránylag rövidebb idő alatt át- és hozzáépítések válnak szükségessé, ami monumentális épületnél nagy nehézségbe ütközik. A németek elgondolása szerint a természettudományi intézet Nutzbau és nem Monumentalbau. Különösen a kémiának és a fizikának alagsori és földszinti helyiségekre van szüksége a rezgések elkerülése és az egyenletesebb hőmérséklet biztosítása céljából. Ezek az egyszerű modorban ki viendő földszintes és emeletes épületek azonban, ha nagyobb telepen pa villonszerű en szétszórva épülnek és környezetüket kertészetileg szépen rendezzük, befásítjuk, nemcsak a tudományos és oktatási célnak fognak teljes mórtékben megfelelni, hanem a komoly szépség erejével is fognak hatni. Még a háború előtt szerencsésen elkészült műegyetemünkön kívül a magyar természettudománynak két alapintézménye a budapesti egyetem bölcsészeti kara, amely ma még közös szervezetben egyesíti a szellemi és a természettudományok tanszékeit, és a szegedi egyetem mathematikai és természettudományi kara. Mindkettő oly kedvezőtlen karban van, hogy behatóan kell velük foglalkoznunk. A Ferenez József tudományegyetem Kolozsvár el veszté vei hajléktalanná vált s többek között oda kellett hagyni gyönyörű biológiai intézetét, mely egyike volt Európa legmodernebb ilyen intézményeinek. A szegedi egyetem építésének keretében vár megoldásra a természettudományi intézetek és laboratóriumok végleges elhelyezése is. A Pázmány Péter tudományegyetem természettudományi intézeteinek és laboratóriumainak reorganizációja csak akkor kecsegtet igazi sikerrel, ha ezt a reorganizációt szervesen bele tudjuk illeszteni egy nagy koncepcióba, mely abban áll, hogy Budapesten létesítendő természettudományi intézeteket egymás szomszédságában kell felépíteni ós tervszerűen akként elhelyezni, hogy egységes természettudományi telep, mondjuk, egy magyar Dahlem keletkezzék. Althoff Frigyesnek, a porosz kultuszminisztérium nagy tudománypolitikusának az a hatalmas eszméje támadt, hogy a porosz államnak Berlin tőszomszédságában fekvő dahlemi kincstári uradalma tudományos város alapítására használtassák ki. Amennyiben valamely természettudományi intézet elhelyezése Berlin belső területén tarthatatlanná vált, számára az új épületet már Dahlenben emelte. Eletében azonban tervének csak csekély részét tudta megvalósítani, de II. Vilmos császár 1909-ben elrendelte, hogy Althoff hátrahagyott írásaiból az ő dahlemi koncepcióját rekonstruálják, melyet azután a császár támogatásával fokozatosan végrehajtották úgy, hogy ma már Dahlem Nagyberlinnek az a városrésze, ahol a német birodalmi főváros természettudományi intézeteinek nagy része központosítva van. Althoff dahlemi gondolatában kettő a lényeges mozzanat: a nagyság és a tervszerűség. Nagy méretekre mi magyarok különösen mai helyzetünkben nem gondolhatunk, viszont kétszeres kötelességünk, hogy csekély anyagi eszközeinket tervszerűen használjuk fel. Tervszerű eljárás mellett a mi viszonyainkra redukált magyar Dahlemet bizonyára létesíthetünk. E probléma megoldásánál két előkérdésre kell felelni. Mely intézetekre terjedjen ki ez a telep és hol helyeztessék el? Ami az első előkérdést. illeti, erre merőben elvi szempontból az t a