Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1084. Törvényjavaslat a m. kir. postatakarékpénztárra vonatkozó törvények egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában

1084. szám. 159 tartalékalap megfelelően növeltessék. Ennélfogva a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban a postatakarékpénztári tartalékalap növelése is tervbe vétetetik, amely növelés céljára a zálogházi alap javára mutatkozó ingó és ingatlan értékek fognak szolgálni. Részetes indokolás. Az 1. §-hoz. Az általános indokolásban foglaltakhoz e helyütt azt kívánom még hozzáfűzni, hogy a postatakarékpénztárnak a pénzügyminiszter alá való rendelése önérthetőleg nem jelenti azt, hogy a kereskedelmi természetű kérdésekben a kereskedelemügyi miniszter befolyása a jövőben nem érvényesülhetne, mert a törvényjavaslatban gondoskodás történik arról, hogy a kereskedelemügyi tárcát érintő rendelkezések a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg hajtassanak végre. A 2. §-ho0.-Az 1885. évi IX. t.-c. 5. §-a és az 1889. évi XXXIV. t.-c. 4. §-a egyenként részletesen felsorolták azokat a módozatokat, amelyek között a postatakarékpénztár kezelése alatt álló pénzek gyümölcsözőleg elhelyezhetők. Amint azt az általános indokolásban már kifejtettem, a valutavédelem hatályosabbá tótele érdekében újból egységesen kellett szabályozni azt, hogy a postatakarékpénztár a jövőben hogyan kezelheti a nála elhelyezett takarék-, illetve a csekk- ós clearingforgalomból eredő betéteket. A postatakarékpénztár az eddig fennálló törvényes rendelkezések szerint a folyó szűk s égi etet meghaladó takarékbetéteket (1885. évi IX. t.-c. 5. §.) és a csekk- és clearingforgalomból eredő betétösszegeket (1889. évi XXXIV. t.-c. 4. §.) részben kamatozó kincstári utalványokban, állampapírokban és állami sorsjegyekben vagy a minisztérium által kijelölendő magyar záloglevelekben helyezhette el, illetőleg a kereskedelemügyi miniszter és a pénzügyminiszter által egyetértőleg kijelölt jóhitelű pénzintézeteknél folyószámlán gyümölcsöztethette. A fix kamatozású értékpapírok a korona értékének időközben bekövetkezett nagymérvű csökkenése folytán elértéktelenedtek és új kibocsátásra a régi alapon hosszabb idő óta nem volt meg a lehetőség. A háború után külön törvényben történt gondoskodás arról, hogy egyes teljes biztonságot nyújtó fix kamatozású értékpapírok alkalmasnak nyilváníttasanak arra, hogy azokban a postatakarékpénztár fölös pénzei gyümölcsözőleg elhelyezhetők legyenek. így az 1920. évi XXX. t.-c. 35. §-a értelmében az Országos Központi Hitelszövetkezet által kibocsátott kamatozó kötvények, az 1922. évi XVII. t.-c. 17. §-a értelmében a Magyar Pénzügyi Syndikátus által kibocsátott jelzálogkötvények, az 1923. évi XLII. t.-c. 6. §-a értelmében a búzaértékre szóló záloglevelek és az 1925. évi XV. t.-c. 1. §-a értelmében a mezőgazdasági hitel megszerzésének megkönnyítésére a hitel- és pénzintézetekből mint tagokból alakult szövetkezet által kibocsátandó záloglevelek már az illető törvénycikkekben alkalmasnak nyilváníttattak arra, hogy ezekben a postatakarékpénztárnak a folyó szükségletet meghaladó takarékbetétei és a csekkes clearingforgalomból befolyó összegek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek. Amiképen lehetőség kínálkozott arra, hogy a záloglevél-kibocsátás ismét meginduljon, épúgy a valuta szilárdsága remélhetőleg lehetővé fogja tenni a kamatozó kötvények kibocsátását is, minélfogva kívánatos, hogy az utóbbiak minél szélesebb körben elhelyezést találjanak. Indokolt ennélfogva, hogy a postatakarékpénztár fölös pénzei részben kamatozó kötvényekben elhelyezhetők legyenek azzal, hogy annak az elbírálása, hogy az ily kötvények közül melyekben legyenek a postatakarékpénztár pénzei részben