Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1083. Törvényjavaslat a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról

1083. szám. 149 nagyértékű eredményeinek biztosítása céljából egyidejűleg külön beterjesztett törvényjavaslatban Országos Természettudományi Tanács létesítését kezdeményezem. A jelen törvényjavaslat pedig a tudományos ösztöndíjügy egységes és tervszerű, politikamentes intézésére Országos Ösztöndíjtanács felállítását hozza. A fejlesztés végcéljának a fenti öt kollégiumnak egy magasabb egészbe való egybefoglalásának kell lennie, mely keretben a szellemtudományi és a természettudományi tanács a tudományszakok Összességét, az egyetemközi bizottság és a gyüjteményegyetemi tanács a magas kultúra intézményeinek összességét képviselné, az ösztöndíjtanács pedig a tudomány jövőjét, a tudósképzést irányítaná s mindennek intézményes együvé tartozása az egységes és összhangzatos munkát biztosítaná. De ezt a nagy művet csak fokozatosan lehet megvalósítani, mert a gondolat éppen újságánál fogva még nagy ellenzésbe ütköznék, bár eszmém külföldön is foglalkoztatja a tudománypolitikusokat. A nagy cél felé, hogy a magyar tudományosságnak összefoglaló központi szervezetet adjunk, csak lépésről lépésre kívánok haladni. Először javasoltam a Gyüjteményegyetemi Tanács létesítését, most két törvényjavaslatban indítványozom a Természettudományi és az Ösztöndíj Tanács felállítását s e három tanács szervezeti egybefoglalásának gondolata egyelőre csak abban a rendelkezésben nyer kifejezést, hogy a tanácsok működésével egybekötött adminisztratív munkát már csak takarékosság okából is a Gyüjteményegyetem személyzete látja el. Kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az Országos Ösztöndíjtanácsot, melyről az alábbiakban bővebben szólok, nemcsak önmagában mérlegelni, hanem úgy is tekinteni, mint egy követ, egy fokozatosan felépülő nagy egészhez. Midőn a múlt század kilencvenes éveinek elején a külföldi egyetemeket jártam, bámulattal töltött el az a szorgalom, amelyeket a japán hallgatóknál tapasztaltam. Mikor megkérdeztem őket, bírják-e a napi 12—14 órai megfeszített szellemi munkát, azt válaszolták, hogy ők akkor még a szegény japán állam ösztöndíjával tanultak külföldön s ezért ők úgy érzik, hogy egyenesen megrabolnák hazájukat, ha minden idegszáluk végső megfeszítésével nem dolgoznának. Magam is azt adtam erkölcsi útravalóul külföldre menő ösztöndíjasainknak, hogy a magyar haza, a magyar föld legnemesebb terményét, búzáját adja el a külföldön, hogy kiváló tehetségű fiainak külföldi iskolázását lehetővé tegye ós meglopja hazáját az, aki az idegenben nem fordítja minden erejét tudásának tökéletesbítésére. Nyilvánvaló, hogy a tudományos és a művészeti ösztöndíj akció csak akkor fogja a várt gyümölcsöket meghozni, ha küllőidre ifjúságunknak valóban a színét és virágját küldjük, vagyis ki kell zárni a protekciót és biztosítani kell a szelekciót. Közismert, hogy éppen a parlamentáris kormánytorma mellett van a miniszter leginkább kitéve a protekció nyomásának, mely hazánkban módfelett felburjánzott s így éppen egy olyan ügycsoport intézésénél, ahol a jogosulatlan pártfogás a legnagyobb kárt okozhatja, intézményesen kell védőgátakat építeni a protekció betörésével szemben. Ez azonban a kérdésnek csak negatív oldala; intézményesen kell biztosítani azt is, hogy 'jól megszervezett szelekció révén éppen a legtehetségesebbek és a legmegbízhatóbbak nyerjék el tudományos és művészeti Ösztöndíjainkat. Ennek a célnak biztosítására olyan kandidáló tanács látszik a legmegfelelőbbnek, melyben minden főiskolánk és egyéb nagy tudományos intézetünk, továbbá minden tudományszak képviselve van. Ha e tanács kandidációjával szemben a közoktatásügyi miniszternek megadjuk a visszautasítás jogát, akkor egyfelől biztosítva van, hogy a miniszterre a protekció nyomást nem gyakorolhat, másfelől a miniszter is megakadályoz-