Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.
Irományszámok - 1922-1003. Törvényjavaslat az 1925/26. évi állami költségvetésről
82 1003. szám. 3. A Budapesti Szent János kórház építésének befejezésére 400.000 aranykorona vagyis 5.800,000.000 papírkorona. Az országban nagymértékben elterjedt tüdő vész leküzdése céljából még a háború előtt megkezdetett a Budapest-székesfőváros tulajdonában lévő Uj Szent János kórház területén 3 tüdőbeteg kórház-pavillon építése, az eredeti tervek szerint 450 beteg befogadására, a belügyminisztérium és a székesfőváros között kötött olyan megállapodással, hogy az építkezési költségek felét az állam, felét a főváros fizeti. A kórház létesítése annál inkább szükséges volt, mert a tüdőbetegek elhelyezésére szolgáló kórházak az egész ország területén hiányoztak s a szanatóriumok férőhelyei — ahol azonban esak a zárt tuberkulózisban szenvedők voltak elhelyezhetők — messze mögötte maradtak a szükségletnek. A legsúlyosabb tüdőbetegek a közkórházakban mintegy* 300 ágyat tartottak lefoglalva, mely ágyakra égető szükség lett volna már az építkezés megindításakor, de még inkább ma, amidőn a háború szenvedései és az azóta sokakat ért nélkülözések a betegek százalékos arányszámát lényegesen meg növelték. Ugyanezen okok folytán a tüdő vészben szenvedők száma is lényegesen növekedett és így az általános egészségügy szempontjából feltótlenül szükségesnek mutatkozott, hogy a tüdőbetegek részére épülő eme kórház férőhelyei a lehetőség szerint megszaporítva, rendeltetésüknek mielőbb átadassanak s ez által a többi kórházban felszabaduló ágyakkal az egyéb belbetegek részére is több férőhely biztosíttassék. A három pavillon jelenlegi berendezésével — az eredeti tervtől eltérőleg — 600 betegnek nyújt elhelyezést. A fenti összeg a befejezéshez szükséges költségekből az államot terhelő 50°/o fedezésére szükséges. 4. Ármentesítö társulatoknak beruházási kölcsönökre 14,000.000 aranykorona vagyis 203.000,000.000 papírkorona. Az ország ármentesítését ós ezzel kapcsolatos belvízszabályozását az önkormányzati alapon szervezkedett ármentesítö és lecsapoló társulatok foganatosítják. Az ármentesítö társulatok érdekkörébe 4,000.000 kat. holdnyi, nagyrészt búzát termő szántóterület tartozik. A mai Magyarország folyói mentén 100.000 kat. holdat meghalad az a terület, amely még mindig ki van téve az árvizek járásának, az ár mentesített területen keletkező belvizek levezetését illetőleg pedig még mintegy 1,500.000 holdnyi területen kell a szükséges munkálatokat végrehajtani. Ezidőszerint az a feladat áll a társulatok előtt, hogy a hosszú háború és a háborút követő nehéz idők alatt elhanyagolt töltéseket és víziműveket helyreállítsák és a belvízrendezési munkálatokat végrehajtsák, ezenkívül a tiszai társulatoknál az árvédelmi biztonság megköveteli a töltéseknek az 1919. évi nagy árvíz szintéhez képest való felemelését. A belvízrendezési munkálatok végrehajtása esetén az ország termelése körülbelül 9,000.000 q. gabonával növekednék. A felsorolt munkálatokat a társulatok csak hosszabb lejáratú kölcsönök segítségével hajthatják végre. A háború előtt a társulatok a munkálataikhoz szükséges összegeket magántőke útján, rendszerint 50 éves törlesztéses kölcsönök alakjában vették fel. Jelenleg ez még nem valósítható meg. Ezért az államnak kell segítőleg közbelépnie. A társulatok kivetései, amelyek az annuitások fedezésére szolgálnak, közadók módjára hajtatnak be, s így a társulatoknak a költségek megtérítése feltétlenül biztosítva lévén, az engedélyezett kölcsönök a törlesztési idő alatt az államnak is mindenesetre vissza fognak térülni.
