Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1073. Törvényjavaslat a leányközépsikoláról és a leánykollégiumról

1073. szám. 449 Az 1. §-ban a leányközépiskola fajainak megállapításánál felmerülhetne az a gondolat, hogy miért elegendő a nők részére két középiskolai típus, holott a fiúk számára az 1924. évi XI. t.-c. három típust állapít meg. Ebben annak a meggondolása vezetett, hogy a leányoknak humanisztikus gimnáziumra, melyben a görög tanulása kötelező, nincs szükségük : igen kevés tanulóra számíthatna ez a típus, hiszen a holt nyelvek tanulása a leánygyermek érdeklődésétől még távolabb esik, mint a fiúétól. A reálgimnáziumi típus terjes mértékben kielégíti a női nemnek a klasszikus műveltség megismerésére irányuló igényeit s ha valakinek későbbi magasabb tanulmányai szempontjából a görög nyelv ismeretére is szüksége lesz, az ilyenek érdekéről gondoskodik a javaslat 4. §-a és a tanításterv azon intézkedése, hogy a görög irodalom remekeinek ismertetése a magyar és a modern irodalmak tanítása során alkalmas megosztásban helyet talál. Hogy a klasszikus irányú műveltséget, legalább a latin nyelv és irodalom tanításával, meg kell hagynunk a női középiskola egy típusában is, az az 1924. évi XI. t.-c. indokolásában részletesen, kifejtett okok alapján jelen alkalommal további bizonyításra nem szorul. A leányközépiskola feladatának meghatározásában különös súlyt vettek arra, hogy »az egyetemi tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára is képessé tegye« a tanulókat. Itt talán némelyek előtt még ma is megokolásra szorul az a kérdés, vájjon szükség van-e a nőknek egyetemi képzésére? Több mint harminc évi hazai s még hosszabb időre visszatekintő külföldi tapasztalat ugyan feleslegessé tehetné ezen a téren a vitatkozást, de mégis szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy nézetem szerint a nő szellemi alsóbbrendűségéről szóló felfogás nem megokolt. Abból, hogy a nő szellemi hajlamai eltérőek a férfi nemétől, nem következik, hogy képességei alsóbbrendüek a férfiakéinál. Ellenkezőleg, ha a nőt a maga szellemi képességeinek megfelelő irányban kapcsoljuk be a kulturális életbe, ezt csak gazdagabbá és többoldalúvá tesszük s nagy kultúrpolitikai hibát követnénk el, ha a magyar nemzet felében, a négymillió magyar asszonyban rejlő szellemi kincset nem gyümölcsöztetnők súlyos helyzetben levő hazánk javára. S ha tekintetbe vesszük, hogy a mai Európában is nőket nemcsak képviselőkké választanak, hanem miniszteri, államtitkári ós egyetemi tanári székbe is emelnek, különös színben tűnnénk fel az egész világ előtt, ha 8 milliós ország létünkre szembe akarnánk helyezkedni az általános európai felfogással. Különben is most csak a tényleges állapot törvényes rendezéséről van szó. A 2. §. a leánygimnázium rendes tárgyait részletezi. E szakasznál az eddig érvényben levő tárgyak tanításával szemben az a módosítás, hogy a latin nyelv oktatását már a III. osztályban kívánom megkezdetni, hogy így ez iskolafaj sajátos gimnáziális természete jobban kidomborodjék s felső tagozatában véget vessünk a túlterhelésnek, mely főképen abból eredt, hogy a latin nyelv és irodalom tanítása a mai leánygimnázium 4 felső osztályában zsúfolódott össze. S ez az intézkedés annyival is kívánatosabb, mert az eddigi tapasztalatok szerint a négy évi tanulási idő nem volt elegendő a tantervileg kitűzött célok elérésére, különös a grammatikai ismeretek megszilárdítására, A latin nyelv tanításának a III. osztályban való megkezdése maga után vonja, hogy a francia nyelvé feljebb tolódik az V. osztályba, ígj természetesen jóval kevesebb idő jut számára, mint eddig. De ebbe bele kell nyugodnunk, mert a latin nyelv sokkal jellegzetesebb ós fontosabb tárgya a leányAz 1922. évi június hó 16-ára Összehívott nemzetgyűlés irományai. XVII, kötet. 57