Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1073. Törvényjavaslat a leányközépsikoláról és a leánykollégiumról

450 1073. szám. gimnáziumnak, mint a francia, amelyben a tanulók nagy része az iskolán kívül is tökéletesítheti és tökéletesíti is magát. 3. §. A leány líceum, amelyben a latin nyelv helyébe a francia, esetleg angol vagy olasz nyelv és irodalom lép, nem másolata a fiúreáliskolának. Ez kezdetben a műegyetemre való előkészítés céljára volt megszervezve s főtengelyébe az elméleti természettudományokat állították. A leánylíceumot azonban — a női lélek esztétikai irányú érdeklődésének megfelelően — a modern nyelveknek (köztük a magyarnak is) a gimnáziuminál nagyobb óraszáma ós a művészeti tárgyaknak nagyobb mértékű érvényesülése jellemzi, míg a természettudományok ebben az iskolafajban sem lesznek jelentékenyen magasabb óraszámmal képviselve, mint a leánygimnáziumban. Ilyenformán, mivel a leányközépiskolák nagyobb részét leánylíceummá szándékozom átszervezni, nőnevelésünk művelődési iránya a jövőben főkép irodalmi-művészeti lesz. A 2. és 3. §. gondos áttekintése után feltűnhetik, hogy az egyik sajátos noi tantárgy, a kézimunka, mindkét középiskolai típusból kiszorult. E tárgy tanítása a középfokú leánytanítás fejlődésével egyre jobban csökkent. A németországi felsőbb leányiskolákban még a múlt század harmadik évtizedéig hetenkint 8 órát is lefoglalt osztályonkint a munkaidőből, míg 1870*ben már csak heti 2 órával szerepel az óratervben. Mikor pedig a leányok egyetemre készítő tanfolyamai, a »Studienanstaltok« megnyíltak, a kézimunka tanítása kimaradt belőlük. Nálunk a leány középiskolák ma érvényes szervezete szerint az alsó tagozatban szerepelt e tárgy, de most, hogy egészségi okokból az alsó 4 osztály heti óráinak számát 28-ra csökkentjük, a kézimunka, hacsak más, fontosabb tárgyak óraszámát nem akarjuk apasztani, nem talál időt az iskolai tanítás keretében. Ezt a feladatot tehát ez a különben sem gyakorlati célú iskola kénytelen a család hatáskörébe utalni. Egyébként az utóbbi időben, a gópmunka korszakában, a szülők nagy részében az a felfogás alakult ki, hogy miután a kézimunkákat úgyis majdnem kizárólag üzletekben vásárolják, felesleges ezzel a szemet és testtartást rontó munkával gyermekeik épségét veszélyeztetni. 4. §. A görög nyelvnek a rendes tárgyak közé iktatását, ámbár a leánygimnáziumban az egyetemi tanulmányok szempontjából kívánatos volna sokakra nézve, a furkációs iskolarendszer teljes mellőzésének elvi álláspontja nem engedi, mert csak a második modern nyelv helyett lehetne fakultatív tárgyként bevezetni az V. osztálytól kezdve. De ez a szakasz, valamint a 16. §. második bekezdésének rendelkezése, biztosítja a görög nyelv tanulásának már a gimnáziumi tanfolyam idején való lehetőségét, illetőleg később való pótlását. Szintén a későbbi, egyetemi tanulmányok esetleges érdekei okolják meg a leánylíceumban a latin nyelvnek és irodalomnak rendkívüli tárgyként való tanítását. 5. §. A. tanítási órák számának az eddigi alászállítását a leánygyermekek kisebb munkabírása okolja meg. A 7. §.-nak a leányközópiskola felállítására, illetve átszervezésére vonatkozó intézkedése meg akarja akadályozni, hogy a különféle iskolatípusok a való szükségletnek meg nem felelő számban ós arányban legyenek az ország egyes vidékein elhelyezve. Ugyanezt célozza a tanulandó második idegen nyelv megállapítására vonatkozó rendelkezés felvétele a 8-ik szakaszba. A 9. §. biztosítja azt, hogy csak I—VIII. osztályig kifejlesztett teljes leányközópiskolák állhatnak fenn, aminek ellenkezőjére különben a nőnevelés terén, amióta megszüntették az ú. n. másodrendű (négy osztályos) felsőbb leányiskolákat 1901-ben, nem is volt példa.