Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.
Irományszámok - 1922-1073. Törvényjavaslat a leányközépsikoláról és a leánykollégiumról
448 1073. szám. Mai helyzetünkben, amikor mindenkinek hazánk anyagi és erkölcsi megújhodásán kell elsősorban dolgoznia, szinte elképzelhetetlenül fontos feladat vár a leendő anyákra. Olyan nőiskolára van tehát főképen szükségünk, amely az elméleti ismeretek terén minél mérsékeltebb igényekkel lép fel növendékeivel szemben, de annál nagyobb súlyt vet az érzelmi * életnek nemzeti irányban való lehető tökéletes kifejlesztésére. A női lélek egyéniségéből és a férfi nemétől eltérő természetéből folyó különbségeknek természetesen a nők számára alkotott iskolák tanítástervében is kifejezésre kell jutniok. Ez a felfogás eddig igen kevéssé érvényesült, mert leányközépiskoláink tanítás tervei mennyiség és minőség szerint is nagyobbrészt ugyanazokat a tárgyakat ölelték fel, amelyeket a fiúközépiskolában találunk. Ilyenformán a női lélek speciális szükségletei jórészt kielégítetlenek maradtak. Pedig a leányközépiskolák nem lehetnek a fiúkónak puszta másolatai. Annak a műveltségnek, amelyet az egyetemre előkészítő leányközépiskolának nyújtania kell, nem szabad alsóbbrendűnek lennie, mint amelyet a fiúközópiskola ad, de nem szükséges a tantárgyak terjes azonosságát követelnünk. Elég az egyenlő értékűséget kívánnunk az anyag megválasztásában s ilyen feltétellel a leányközépiskolában helyet foglalhatnak olyan tárgyak is, melyek a nőnevelésnek specifikumai, mint a művészetek ismertetése, rajz, ének és kézimunka. Még a fiú- és leányközépiskolában közös tárgyaknál is, főleg az olvasmányok megfelelő kiválogatásával, ki lehet emelni a női lelket közelebbről érdeklő elemeket. Mindezeknek a szempontoknak az érvényesítése kitünteti az iskola női jellegét a fiúiskolával szemben. Áttérve már most a javaslat egyes rendelkezéseinek indokolására, reá kell mutatnom elsősorban arra a körülményre, hogy a törvényjavaslat kettős címe felesleges szószaporításnak tűnhetik fel némelyek előtt. Első tekintetre ugyanis mind a három tervezett iskolatípus magán viseli a középiskolának közönséges értelemben vett ismertető jeleit: mindenik az iskolázás középső fokát jelzi az elemi és a főiskola közt, mindenik 8 évfolyamra terjed, tanítandó tárgyaik is majdnem teljesen azonosak, mindenik ú. n. általános műveltséget ad, sőt, amint a javaslat 16-ik és 31-ik §-ábói ki fog tűnni, mindenik előkészít főiskolai tanulmányokra is. Csakhogy a törvénynek, amely "jogosításokat ad, pontosan fel kell tüntetnie már a czímben is az intézmények különböző jellegét. Már pedig a leánygimnázium és leány líceum különbség nélkül minden főiskolára, tehát az egyetemi tanulmányok végzésére is minősítést ad, míg a leánykollégium az utóbbira nem, minélfogva a fiúközépiskolák analógiájára a női típusok közül is csak azokat lehet szorosan vett középiskolák közzé sorolni, amelyeknek minősítő joga egyetlen főiskolával szemben sincs korlátozva. Emellett több tárgyban az anyag terjedelme és a tanítás módszere a leánykollégiumban nem üti meg azt a mértéket, amely a magasabb tudományos képzés alapjának megvetéséhez szükséges. Jogosult tehát a címben való megkülönböztetés. A »középfokú leányiskola« egységes cím alá nem foglalhatnók mind a három típust, mert ennek a fogalma sokkal tágabb körű : ideszámíthatnók esetleg a polgári leányiskolát, sőt egyéb középfokú szakiskolákat is. Különben amit némelyek szemében veszít az iskola az előkelőbb hangzású »középiskola« cím hiánya miatt külső tekintélyben, annak kárpótlását a praktikusan gondolkodó szülők megtalálják a hozzáfűződő jogosításokban.
