Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1073. Törvényjavaslat a leányközépsikoláról és a leánykollégiumról

1073. szám. 447 alapján megmaradt az 1924. évi reform is, sőt szaporította az elágazási lehetőségeket, amennyiben a mindenféle iskolafaj céljára alapul szolgáló Grundschule hetedik évfolyamából (13 éves korban) is átléphetnek a tanulók főreáliskolába és az újonnan szervezett német felsőiskolába (Deutsche Oberschule), amelynek jellemzője a német kultúrának és két idegen nyelvnek (egyik esetleg a latin) behatóbb tanítása. A francia leányközépiskola ma két ágra oszlik: egyik a tulajdonkópeni felsőleányiskola (section diplôme), a másik a tudományos főiskolákra előkészítő (section baccalauréat). A bifurkáció megvan mind a hat osztályon keresztül, de a közösen tanult tárgyak nagy száma a két tanulmányi ág közt a kapcsolatot szorosabbá teszi. Az V. évfolyamtól kezdve a tanulmányok a section baccalauréatban ismét három irányra szakadnak, ú. m. latin-görög, latin-természettudományi és modern nyelv-természettudományi irányra. S ez mind egy intézet keretében talál helyet. A "VI. osztály (vagyis a lycée I.) elvégzése után következik az egyetemen az érettségi vizsgálat első része, melynek sikeres kiállása után már csak két csoportra oszolva (filozófiai és mathematikai osztály) készülnek elő a tanulók az érettségi vizsgálat befejező részére. Az 1923. évi olasz középiskolai reform egyöntetűen szabályozza fiúkra és leányokra nézve a gimnáziumok és líceumok tanítástervét, de külön líceumot is állít azon leányok számára, akik nem akarnak egyetemet végezni, sem valami szakképzésre szert tenni. Ebben az iskolában nem tanítanak természettudományokat s mivel az 5 osztályos gimnáziumban sem szerepelnek a tárgyak közt természettudományok, az ilyen iskolákon keresztülmenő leányok elesnek az idevágó ismeretek megszerzésének lehetőségétől A svájci iskolák is a furkációs rendszer nagy változatosságát mutatják, a szerint, amint francia vagy a német irányt követik. A szétkülönítést az itt felsorolt módon talán olcsóbban lehet megoldani, mert egy-egy iskolaépületben sokféle típust lehet összpontosítani, de a hazai tapasztalatok alapján meg vagyok győződve, hogy az iskola rendje, nevelési és tanítási érdekei inkább a mellett szólanak, hogy az egységes alapból való kiágazások helyett a teljes egészükben bizonyos irányban haladó külön típusú iskolák a kedvezőbbek. A-furkációs rendszer mellett ugyanis az alsó tagozatban vagy olyan ismereteket tanítanak, amelyek a tanulók egy részére a felsőbb osztályokban feleslegesnek bizonyulnak, vagy az alsó tagozat tanítási színvonalát leszállítják a polgári iskoláéra, azzal, hogy az egyes típusok sajátos tárgyai kiszorulnak belőle s egészen a felső tagozatba torlódnak, ami túlterhelést okoz, amint az 1916-iki szervezet leánygimnáziumában történt. A szétkülönítés természetesen nem állhat meg az egyetemi tanulmányokra készülő leányok számára alkalmas típusok megszervezésénél. Szükség van még egy középfokú leányiskolatípusra, amelyben olyan vagyonosabb leányok nyerhetnek magasabb fokú nevelést, akik nem szándékoznak egyetemi tanulmányokat végezni, hanem a család, a háztartás és az előkelőbb társadalmi élet keretében óhajtanak műveltségükhöz illő, hasznos tevékenységet kifejteni. Egy ilyen iskola, a régi felsőbb leányiskola újjászervezett formája, amelyet leánykollégiumnak nevezhetnénk, volna hivatva arra, hogy a középiskolai oktatást kereső leányok zömét magába fogadja, mert ennek elvégzése az átlagos tehetségeknek sem okozna nehézséget s tanítása alkalmazkodnék a családi és társadalmi életre való nevelés szükségleteihez.