Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.
Irományszámok - 1922-1073. Törvényjavaslat a leányközépsikoláról és a leánykollégiumról
446 1073. szám. tői elváló, új csapásra kell térnünk. Azt kell tennünk, — amint már a .fiúiskoláknál meg is történt — amit a külföld tett újabb időben eszközölt tanterv-változtatásai alkalmával: az egyéni tehetségek és hajlamok különféleségéhez képest a nöi ifjúságnak is módot és lehetőséget kell nyújtanunk arra, hogy ki-ki megtalálja azt az iskolafajtát, amely tehetségeit legal kalmasabban fejleszti ki a lehető legtökéletesebb fokra, annak veszedelme nélkül, hogy az iskolatípusok közt fennálló eltérések felsőbb tanulmányaik végzésében akadályoznák őket. Természetesen arra is ügyelnünk kell, hogy a leányok testi és lelki alkatának a fiúkétól való különbözősége az új iskola-berendezés során megfelelő figyelemben részesüljön. Ennélfogva a csatolt törvényjavaslat rendelkezései a következő alapelveken épülnek fel: 1. az iskolafajok szétkülönítése ; 2. az egyenlő jogosítás a főiskolákba belépés szempontjából; 3. a női egyéniség figyelembevétele a tanítandó tárgyak megállapításában. Az iskolatípusok szétkülönítésének és az egyenlő jogosításnak elvén épült fel a fiú középiskoláról szóló 1924 : XI. t.-cikk is. Kétségbe nem vonható, hogy a nők lelki hajlamai és képességei épúgy megoszlanak, mint a férfiakéi. Nem felelhet meg tehát művelődési igényeiknek a ma egyedül álló leánygimnázium, hanem differenciálódnia kell a női iskolaszervezetnek is, hogy a társadalmi élet különféle szükségletei és az egyéni képességek a nekik megfelelő iskolatípust megtalálhassák. Ezért állítok a gimnázium mellé egy új leányközépiskolafajtát, a latinmentes leányliceumot, amely a modern nyelvekben és természettudományokban rejlő művelődési elemekre fogja vetni a súlyt. A nemzeti jellegű tárgyaknak mindenik típusban való' azonossága mindenesetre eléggé biztosítani fogja a műveltség egységének szükséges mértékét. Éppen ezért a különböző típusok nem jelentenek nehézséget pályaválasztás . tekintetében, mert főiskolai tanulmányok végzésére mindenik jogosít s ha időközben a tanuló oly pályára érezne magában hajlamot, amelynek inkább a másik iskolatípus műveltségi anyaga felel meg, különbözeti vizsgálat alapján mindig átléphet a kívánatosabb típusba. Különben is a típusok külön fólesége nem jelenti azt, hogy egyiknek vagy másiknak a főiskolára való speciális előkészítés volna a rendeltetése. Bármelyik középiskolai típusnak feladata elsősorban az önálló szellemi munkára való nevelés a tudományos képzés segítségével, azaz olyan lelki készség, szellemi érettség kialakítása, hogy azután a tanuló az ismeretek bármely szakterületén csakhamar otthonosan tudjon mozogni. Az elmének erre a formális kiképzésére a leánygimnázium ós leánylíceum művelődési anyaga egyaránt alkalmas. A szétkülönítés végrehajtásában azonban más útra lépek, mint amelyet a nyugati államok követtek s mint amellyel az 1916-iki leányközépiskolai szervezet megpróbálkozott. Poroszországban, amelynek a nőnevelés ügyében tett intézkedései nagy részt általánosan irányadónak tekinthetők az egész Németbirodalomra nézve, már a felsőbb leányiskolák újjászervezésére vonatkozó 1908. évi határozatok a leánylíceumot tekintették alapiskolának a leányok magasabb képzésének céljára. Ezt fejlesztik ki felsőlíceummá két irányban (2 évfolyamos nőiskola és 3 évfolyamos tanítónőképző), másrészt ennek 4-ik, illetőleg 3-ik osztályára építik fel az öt évfolyamra terjedő főreáliskolai, illetőleg a hat évfolyamos reálgimnáziumi és gimnáziumi tanfolyamokat. S az egységes iskola ezen elvi
