Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1073. Törvényjavaslat a leányközépsikoláról és a leánykollégiumról

442 1073. szám. Melléklet az 1073. számú irományhoz. Indokolás „a leányközépiskoláról és leánykollégiumról" szóló törvényjavaslathoz. Több mint Ötven éve vár hazánkban a középfokú leány oktatás ügye a törvény útján való rendezésre. A törvényhozásban 1873-ban a költségvetési vita során Molnár Aladár szóbahozta ugyan s az országgyűlés örömmel is fogadta a felsőbb leányiskola alapításának eszméjét, de Trefort miniszter 1875-ben a kezdeményező lépést csak rendeleti úton tette meg a budapesti m. kir. állami felsőbb leányiskola megalapításával. Nincs azonban nagy okunk e késés miatt a szégyenkezésre. Hiszen a nyugati államok, amelyek, mint egyekben, közoktatásügyi berendezkedésünkben is mintáink szoktak lenni, szintén csak a múlt század utolsó évtizedeiben jutottak el odáig, hogy a nőnevelés ügyének rendezését államilag vegyék kezükbe. Törvényhozás útján azonban a nőnevelés kérdését a legtöbb állam még nem rendezte. A XIX. század közepéig a legtöbb államban a középfokú leánynevelés a felekezetek vagy magánosok kezében van. Az apácák tartanak fenn internátusokat, ahol főkép a nemesi osztály leányait nevelik; pl. nálunk az orsolyiták, az angolkisasszonyok, a Notre-Dame-apácák szereztek nagy érdemeket a régi magyar leánynevelés körül. A protestánsok szintén tartottak fenn leánynevelő intézeteket ; a múlt század első felében főkép Fáy András buzgólkodására lendült fel a protestáns leánynevelés. Amikor a XIX. század közepén nagyobb erővel lép föl a nőmozgalom, megindul a vita a férfi- és női nem egyenlőségéről vagy különbözőségéről. S amint az eredetileg művelődési kérdés átcsap a kenyérkérdesbe is, egyre többen követelik a nők számára a magasabb képzést és ennek jogán az ő sajátos természetüknek megfelelő élethivatások betöltésére való jogosítást, sőt a férfiakkal való teljes egyenjogúságot is. Az efféle követelések természetesen a nők iskolázásában lényeges változásokat vonnak maguk után, holott egyelőre még a meglevő középfokú leányiskolákban sem található szilárdabb egyöntetűség. Hiszen eddig az ilyen iskolákat a városok, felekezetek és magánosok alapították és tartották fenn meglehetős tarkaságot mutató külső és belső berendezéssel. Az államok a hetvenes évekig nem igen törődtek a középfokú leányneveléssel, csak a fiúiskolákra volt gondjuk. Hogy a német leánynevelés szilárdabb szervezetet nyerjen, hosszabb előkészítő mozgalom után 1872. szeptember 30-án összeült Weimarban a felsőbb leányiskolák vezetőinek és egyes államok képviselőinek első gyűlése s ennek alapvető határozataiból indult ki a német felsőbb leányiskola újjászervezése, amelyet a német államok egymásután fogadtak el, illetőleg tettek kötelezővé.