Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.
Irományszámok - 1922-1073. Törvényjavaslat a leányközépsikoláról és a leánykollégiumról
1073. szám. 443 Az alapvető határozatok szerint a felsőbb leányiskola nem akar szakvagy hivatásra készítő iskola lenni, hanem azt az általános műveltséget törekszik megadni növendekeinek,, amely képessé teszi őket a rájuk várakozó feladatokra. Az irányadó tanítástervet, amely lehetővé teszi, hogy az eszerint működő felsőbb leányiskolák helyet foglalhassanak a felsőbb tanintézetek sorában, 1873-ban a porosz kultuszminiszter elismeri s bár törvényhozásilag jóidéig kell még várnia az ügynek elintézésre, körülbelül egy évtizedre nyugvópontra juttatja a felsőbb leányiskolák munkáját Hazánkban is ebben az időben, valószínűleg éppen a németországi mozgalmak hatása alatt, ébred fel a törekvés a középfokú nőnevelés ügyének állami rendezésére. Legalább erre mutat a magyar felsőbb leányiskola feladatának a weimári határozatra emlékeztető meghatározása. Nem is igen vehettük volna máshonnan a mintát, hiszen Európa többi államaiban sehol sem volt a középfokú leány oktatás ügye ennyire előhaladott állapotban. Franciaország, ahonnan a németek két ízben is kaptak régebben kezdeményező lökést, újabb irányt jelentő eszmét nem szolgáltatott jóidéig a középfokú leánynevelés ügyének fejlesztésére. Csak 1867-ben Jules Simon javaslatára történt komolyabb kísérlet az eleminél magasabb leánytanítás állami szervezésére. Duruy közoktatási miniszter felhívta a főigazgatókat, hogy rendszeresítsenek a leányok részére olyan tanfolyamokat, amelyekben irodalmat, modern nyelveket, természettudományokat és rajzot tanítanak. Ilyenek létesültek is, de a legtöbb helyen pár évi vergődés után megszűntek. Végre Camille See javaslatára megszületik az 1880. évi december 21-iki törvény a leányok középfokú oktatásáról, amely a francia radikalizmus első előretörését jelenti a közoktatásügy terén. A törvény alapján kiadott két rendelet (1881. július 28. és 1882. január 14) szervezi meg az új intézményt, amely két tagozatból áll: az első három évfolyamos (a 12—15. életévben levő leányoknak) csupa kötelező tárgyak tanításával és középiskolai tanulmányok végzéséről szóló bizonyítvánnyal (certificat d'études secondaires) zárul, a második két évfolyamos (15—17 éves leányoknak), melyben a tárgyak egyrósze fakultatív. Az ötödik év végén a tanulók megfelelő vizsgálattal a diplôme de fin d'études secondaires-1, vagyis a középiskolai tanulmányok bevégzéséről szóló diplomát szerezhetik meg. Olaszországban csak 1861-ben állítottak Milánóban s 1866-ban Tarinban felsőbb leányiskolát, előbb három évfolyammal, 1871-től pedig négy évfolyammal, amelyek növendékeiket a tizenkettedik életév betöltése után vették fel. A svájci és ausztriai leánynevelésügy fejlődése körülbelül a németországinak útját követte, Angliának és Oroszországnak efajta viszonyai pedig oly távol állottak a magyarországiaktól, hogy egyikből sem vehetett példát Molnár Aladár, amikor a hazai felsőbb leányiskolát megszervezte. Természetesnek találhatjuk tehát, hogy az iskola feladatának megjelölésében és tantervének összeállításában annak a népnek a felfogásához csatlakozott, amelynek iskolaügyét abban az időben legfejlettebbnek látta. As első magyar felsőbb leányiskola megnyitásáról szóló hivatalos értesítés szerint »ezen nyilvános tanintézet célja alkalmat nyújtani arra, hogy benne társadalmunk nőtagjai nemük saj átlagossága és a társadalmi viszonyok által feltételezett, de egyszersmind oly mérvű általános műveltséget szerezhessenek, amely egyfelől élethivatásukra szükséges, másfelől megfelel azon általános műveltségnek, melyet a férfiak saját életcéljaik érdekéből gimnáziumi és reáliskolai középiskoláinkban nyerhetnek«. E sorok azt mutatják, hogy megteremtői ezt az intézményt középiskolai 56*
