Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.
Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről
416 980. szám. b) Életbiztosítási szerződésen alapuló pénztartozások. 27. §. Az élet-, járadék- vagy másnemű személyi biztosítási szerződésen alapuló pénztartozásokat, minthogy a javaslat értelmében a díjtartalék elhelyezésére alkalmas tőkebefektetések az átértékelésből ki vannak zárva, általában szintén nem lehet átértékelni. A biztosító magánvállalatok állami íelügyelő hatósága különben vizsgálat tárgyává is tette, hogy a biztosító vállalatoknak a biztosítási összegek fedezésére szolgáló díjtartaléka miképen van elhelyezve. A tartalékok elértéktelenedése folytán az életbiztosítási összegek valorizálására a vállalatok egyáltalán nem képesek. A valorizáció mellőzésének szüksége mellett szólnak az egyes magánvállalatok által már elkészített megnyitó mérlegek adatai is, amelyekből világosan kiderül, hogy érdekelt felek figyelembe vehető átértékelést nem érhetnének el még abban a lehetetlen esetben sem, ha a vállalatoknak megnyitó mérlegükben kimutatott saját vagyona az átértékelés céljára teljesen igénybevétetnék. Ehhez járul végül,hogy a javaslatoak a magánalkalmazotti nyugdíjakról rendelkező része a biztosító magánvállalatokra is olyan súlyos terheket ró, amelyek az előbbiek szerint megállapított vagyoni helyzetüket még kedvezőtlenebbé fogják tenni. A javaslat mégis oly felosztási alap képzésével, amelyhez minden biztosító magánvállalat bevételeinek arányában több éven át hozzájárul, kísérlem et tesz arra, hogy az 1922. évi január hó 1. napja előtt kötött ily szerződések esetében a jogosultaknak, ha nem is valorizált biztosítási Összeget, de mégis jelentékenyen nagyobb összeget juttasson, mint amilyen összeghez a felosztási alap képzése nélkül joguk volna. A 27. §. a javaslat rendelkezései szerint átértékelendő biztosítási szerződések körét határozza meg. E §. rendelkezései közül a 24. §. indokolása már megemlítette a harmadik bekezdés rendelkezését, amely arra az esetre, amikor a biztosító vállalat a saját alkalmazottainak nyugdíjigényét biztosítási szerződés kötésével elégítette ki, nem a biztosításra, hanem a magánalkalmazotti nyugdijakra vonatkozó rendelkezéseket mondja alkalmazandóknak. Ez a rendelkezés csak akkor áll, ha a szolgálatadó és a biztosító ugyanaz a vállalat,, ha azonban valamely vállalat az alkalmazottait egy tőle különálló biztosító magánvállalatnál biztosította, a nyugdíjigény kielégítése végett, az ilyen. szerződés a biztosításra vonatkozó rendelkezések alá esik, mert ebben az esetben a biztosító magánvállalat és az idegen vállalat alkalmazottja között a biztosítási szerződésen felül más jogviszony nincsen. Arról az esetről, amikor a szolgálatadó anyagi hozzájárulásában részesülő és keretében működő külön jogi személy köteles oly nyugdíjat fizetni, amely jogi természete szerint járadékbiztosítási szerződés alapján fizetendő járadéknak is tekinthető volna, a javaslat a magánalkalmazotti nyugdíjakra vonatkozó részében rendelkezik. 28. & A javaslat a felosztási alapból kielégítendő biztosítási szerződések tekintetében minden fizetési kötelezettséget megszüntet. Ez a rendelkezés mellőzhetetlen, mert különben lehetetlen volna, valamennyi biztosítási szerződés tekintetében hullámzásnak ki nem tett, egységes tömeget alkotni. Ezenfelül a pénz mai értéke mellett mind a biztosító magánvállalatok részéről, mind pedig a díj fizetésére kötelezettek részéről, a pénz értékcsökkenésének korábbi szakában meghatározott összegben teljesítendő tartozások oly elenyészően csekélynek tekinthetők, hogy ezek a felosztási alap képzése szempontjából nem is volnának jelentősek, hanem csupán sok felesleges kezelési munkát idéznének elő. Ami a biztosító magánvállalatoknak pénz fizetésére irányuld
