Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

980. szám. 417 kötelezettségeit illeti, ezeket már csak azért is meg kell szüntetni, mert a javaslatban szabályozott egész eljárás éppen annak az összegnek a meghatározását célozza, amelyre a jogosult igényt tarthat. 29. §. Méltányosnak mutatkozott, hogy a pénz értékcsökkenésének korábbi szakában kötött szerződések ne essenek egy tekintet alá az olyan szerződésekkel, amelyek megkötésekor többé-kevésbbé előrelátható volt a további értékcsökkenés, éppen ezért a javaslat az 1920. január hó 1. napja előtt kötött szerződéseket az 1920. és 1921. évben kötöttektől különválasztja. A javaslat későbbi rendelkezései nyújtanak azután módot arra, hogy az első csoportba tartozók kedvezőbb feltételek mellett elégíttessenek ki, mint a második csoportba tartozók. 30. §. Megfontolás tárgya volt, vájjon a német rendszernek megfelelően valamennyi biztosító magánvállalatnál külön-külön felosztási alapok képeztessenek-e, avagy az egész országra kiterjedő egy közös alap. A javaslat az utóbbi megoldást fogadta el, mert e mellett az eljárás mellett igazságosabb eredmény várható, a felosztási alap képzésének intézetenkinti ellenőrzésével járó adminisztratív munka feleslegessé válik, végül a biztosító magánvállalatok állami felügyelő hatósága az egységes felosztási alap kezelésére alkalmas, teljes garanciát nyújtó szerv. A felosztási alapok első tényezőjét azok a díjtartalékok (díjátvitelek) és biztosítási összegek alkotják, amelyeket a biztosító magánvállalatok a javaslat 30. §-a értelmében a felügyelő hatóságra átruháznak. Minthogy díjtartalékul nemcsak készpénz, hanem egyéb vagyontárgyak pl. ingatlanok, értékpapírok is szolgálhatnak, a javaslat az ilyen vagyontárgyak értékesítését rendeli el. Minthogy a pénz értékcsökkenésétől most már nem kell tartani, ez látszik a kezelés egyszerűsítése érdekében a legmegfelelőbb eljárásnak. A készpénz gyümölcsöztetósének módja tekintetében a javaslat nem kívánja a felügyelő hatóságot megkötni, hanem e tekintetben csupán a 34. §-ban hatalmazza fel a pénzügyminisztert rendeleti intézkedésre. 31. §. Ez a §. a 30. § értelmében létesített felosztási alapok gyarapításáról oly módon gondoskodik, hogy minden biztosító magánvállalatot az 1931. évi december hó 31. napjáig elért bevételei bizonyos százalékának i>elizetésére kötelezi. Annak meghatározásában, hogy mily bevételek után keli ezt a hozzájárulást fizetni, a javaslat arra törekedett, hogy oly'számítási módot találjon, amely a biztosítási magánvállalatok valamely köztartozásának ez idő szerint is alapjául szolgál, mert így egyfelől az ellenőrzés válik egyszerűbbé, másfelől pedii< a vállalatoknak a fizetendő összeg kiszámításával járó munkáját is megkönnyíti. Ebből a szempontból elfogadható alap lett volna a felügyeleti díjak kiszámításában alapul szolgáló bevétel is, de a felosztási alapok növelése érdekében kedvezőbbnek mutatkozott a bélyegilletékkötelezettség alá eső bevétel. Ezenfelül az életbiztosítási ággal foglalkozó magánvállalatokat a javaslat arra is kötelezi, hogy évi tiszta nyereségüknek bizonyos hányadát is befizessék a felosztási alapok javára. A javaslat értelmében ugyan a hozzájárulás a biztosított felekre nem hárítható át, vagyis ezen a címen a biztosítási díjakhoz hozzászámít ásnak nincs helye, mégis kétségtelen, hogy a hozzájárulás fizetése a belföldi biztosító magánvállalatok létfeltételeit az eddiginél nehezebbé teszi, ami esetleg a biztosítókra ke vésbbé kedvező biztosítási feltételek megszabását vonhatja maga után. Ennek viszont az lehet a következménye, hogy a külföldi biztosító magánvállalatok a belföldön kedvező piacra fognak találni. A biztosítottaknak külföldre özönlése pedig — nem is szólva ennek a jelenségnek Az 1922. évi június hő 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XVI. kötet. • 53