Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.
Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről
980. szám. 411 17. §. Korábban is, de a baleseti járadék felemelését kizáró 86. számú teljesülési határozat óta különösen gyakran fordult elő, hogy a járadékra jogosítottak, akik a fennálló jogszabályok alapján egyáltalán nem remélhették, hogy elértéktelenedett járadékuknak felemelése lehetővé fog válni, a baleseti járadék elértéktelenedése folytán reájuk szakadt nyomortól, ha csak kis időre is, szabadulni kívánván, a járadék fizetésére kötelezettel egyszeri tőkeszolgáltatásban kiegyeztek. Előfordult az is, hogy a bíróság maga állapított meg ítéletében járadék helyett egyszeri tőkeszolgáltatást, de az ilyen tőkeszolgáltatás mértékének megállapításában is a baleset elszenvedésekori kereseti viszonyokat vette figyelembe és nem vette figyelembe a kereseti viszonyokban a baleset elszenvedése és a jogerős ítéletnek esetleg évekkel későbbi meghozása közt eltelt időben a pénz értékcsökkenése folytán beállott változást. A tőkeszolgáltatás, amely megállapításának idejében is az akkor fennálló jogszabályok és bírói gyakorlat alapján elenyészően csekély volt, nem volt alkalmas arra, hogy a jogosult megélhetését a járadék céljának megfelelő mértékben biztosítsa vagy megkönnyítse. Éppen ezért a javaslat ebben a körben akkor is megengedi a tőkeszolgáltatás helyett újból járadék megállapítását, ha a kötelezett a tőkeszolgáltatást már teljesítette. Nem volna helyes, ha az olyan tőkeszolgáltatásokat is megengedné járadékra átváltoztatni, amelyek olyan időben teljesíttettek, amikor a pénz értékének csökkenése még aránylag kis mértékű volt és az értékviszonyokra, különösen az életszükségleti cikkek árára még nem éreztette teljes mértékben a hatását. A javaslat 1919. évi január hó 1. napját határozza meg olyan napként, amely előtt kötött egyesség vagy hozott bírói ítélet esetében a teljesített tőkeszolgáltatásnak az átértékelésből kizáró hatása van. Hogy ez a rendelkezés valóban csak azoknak a javára szolgáljon, akiket a szorult anyagi helyzet kényszerített az egyesség, megkötésére, és akik a jogban járatlanságuk folytán nem számíthattak arra, hogy a törvényhozás vagy maga a bíróság a szociális szempontból is elviselhetetlen helyzeten, változtatni fog, a javaslat 17. §-ának második bekezdése részletesen meghatározza az említett kivételes jog igénybevételének előfeltételeit. Minthogy a tőkeszolgáltatásnak újból járadékra változtatása esetében a kapott szolgáltatás átértékelt összegben visszafizetésének volna helye, a visszafizetésre pedig éppen olyanok volnának kötelezve, akik szorult anyagi helyzetben vannak és így előre is feltehető, hogy a visszafizetési kötelezettségnek nem tudnának eleget tenni, a 17. §. harmadik bekezdése a visszatérítés kérdését úgy oldja meg, hogy a tőkeszolgáltatás visszafizetésének követelését kizárja, ellenben azt rendeli, hogy a járadék összegének megállapításában a kapott tőkeszolgáltatást méltányosan számításba kell venni. Ez a méltányos számításba vétel úgy fog történni, hogy a bíróság megállapítja, hogy mekkora járadék tőkésítésének felel meg a fizetett tőkeszolgáltatás és csak annyi járadékot fog megítélni, amennyivel meghaladja ezt az összeget az a járadék, amely a jogosultat átértékelt összegben megillette volna. E §. rendelkezésének kivételes természete indokolttá teszi, hogy az alapján elbírálandó kérdések ne maradjanak sokáig függőben. Kívánatos is, hogy az adós a reá háruló újabb teherről minél előbb tájékozva legyen. Éppen ezért a §. utolsó bekezdése a törvény életbelépésétől számított 6 hónapban állapítja meg azt a határidőt, amely alatt a tőkével teljesített szolgáltatásnak járadókszolgáltatásra változtatását keresettel kérni lehet. 52*
