Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

412 980. szám. c) Magánalkalmazottak nyugdíja és özvegyeik, áriáik ellátása. 18. §. A magánjogi szerződéssel alkalmazottak nyugdíjának kérdése az utóbbi időben a bíróságokat ós a szakirodalmat egyaránt élénken foglalkoz­tatta. A bírói gyakorlatnak, amióta az ily járandóságok valorizálna tósá gát elismerte, sok nehézséggel kellett megküzdenie annak folytán, hogy a méltá­nyossági alapgondolathoz híven az adós vagyoni helyzetét is vizsgálat tár­gyává tette, ami íőleg olyankor, amikor a kötelezett nagyobb vállalat volt, tetemes nehézségekkel járt. A bíró mindig az előtte fekvő egyes esetet vizs­gálva nem érhette el azt sem, hogy ugyanannak a vállalatnak minden alkal­mazottja egyenlő mértékben valorizált járandósághoz jusson. A javaslatnak ebben a körben az a célja, hogy a bírói gyakorlatnak egyébként helyes irányelveit megfelelően összefoglalva gondoskodjék arról, hogy az eddig csak per útján elérhető kielégítő eredményt-rövid eljárás útján, sőt per nélkül is elérhetővé tegye és ugyanannak a vállalatnak minden alkalmazottját igaz­ságos és egyenlő helyzetbe juttassa. A javaslat erre irányuló szabályai között olyanok is vannak, amelyek esetleg az aranyalapon valorizálásnál is kedvezőbb helyzetbe hozhatnák egyes vállalatok alkaMnazottait. Minthogy az ilyen eredmény az alkalmazottakat indokolatlan előnyhöz juttatná, a vállalatot pedig méltánytalanul sújtaná, szük­séges volt a valorizáció felső határát ebben a körben megvonni és pedig úgy, hogy a járandóság átértékelt összege ne haladhassa meg a pénz értékcsök­kenéséből eredő hátrány teljes kiegyenlítését. A magánjogi szolgálati szerződéssel alkalmazottak köréből kiválnak azok, akik valamely hatósággal szoros kapcsolatban álló intézménynél vagy magánál az államnál, törvényhatóságnál, községnél teljesített szolgálat alapján jogo­sultak magánjogi jogcímen alapuló nyugdíjra. Ezekre az intézményekre, vala* mint magára az államra, törvényhatóságra vagy községre a javaslatnak a mérték megállapítására vonatkozó rendelkezései vagy egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen volnána.k alkalmazhatók, éppen ezért az ilyen nyugdíjak tekintetében a javaslat egyfelől fenntartja az eddig nagyrészt rendeleti úton megállapított külön jogszabályokat, másfelől felhatalmazást ad a rendeleti szabályozásra, amennyiben ez még nem történt volna meg. A javaslat a közforgalmú vasutak nyugdíjasai tekintetében az általános nyugdíj átértékelési szabályok alól azt a kivételt teszi, hogy ezeknél az átértékelés legnagyobb mórtéke nem a pénz értékcsökkenés teljes kiegyen­lítése, hanem az államvasúti nyugdíjak mértéke. 19. §; A javaslat a nyugdíjak átértékelésének — a már említett rendeleti szabályozáson felül — két módját különbözteti meg, az egyik az arányszám segélyével történő átértékelés, a másik az általános szabá­lyoktól némileg eltérő bírói átértékelés. Az arányszám segélyével történő átértékelés alapgondolata az a bírói gyakorlatban is elfogadott elv, hogy a nyugdíj járandóságot is olyan mórték­ben kell felemelni, amilyen mórtékben a nyugdíj fizetésére kötelezett vagyona a nyugdíj megállapítása óta emelkedett. Ennek az alapelvnek a megvalósí­tása mellett természetesen figyelmen kívül marad a jogosítottak egyéni hely­zete, de ez természetes következménye az előbbi §. indokolásában már emlí­tett annak a gondolatnak, hogy az ugyanazon vállalattal szemben igényjogo­sultaknak egyenlő mérték szerint átértékelt járandóságot kell adni, mert ez felel meg a pénz értékcsökkenése előtti helyzetnek is. Az említett alapelv

Next

/
Thumbnails
Contents