Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

980. szám. 407 kielégítésére nem elégséges, más esetben az, hogy névértékben fizetés esetében az adós jogalap nélküli gazdagodáshoz jutna, majd pedig az, hogy a névértékben teljesítés a tisztességes forgalom (Treu und Glauben) alapelveibe ütköznék. Ezeknek az elveknek egyike sem alkalmas arra, hogy minden j ogviszony esetében helyes megoldásra vezessen és éppen ezért a javaslat módot nyújt a bírónak arra, hogy az eset körülményeihez képest a legcélravezetőbb elvet alkalmazza, vagy ha ez a megfelelő, az esetet több szempontból vizsgálva hozza meg döntését. Nem hagyja a javaslat figyelmen kívül azt sem, hogy az átértékelés elmaradása a hitelező vagyoni romlását okozhatja, és ezért arra utasítja a bírót, hogy a pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányt a két fél között lehetőleg úgy ossza meg, hogy egyik fél vagyoni romlását se okozza. i Gazdasági lehetetlenülés. 11. §. A bírói gyakorlat már a háború folyamán kiépítette a gazdasági lehetetlenülésről szóló tant, amelynek értelmében a szolgáltatás gazdasági lehetetlenülése - esetében a dologadóst, ha a pénzadós a maga szolgáltatását megfelelő mértékben fel nem emeli, a szerződéstől elállásra jogosítja fel. A bíróság maga nem találhatta magát hivatottnak arra, hogy ilyen esetekben a szerződés épségben tartása mellett egyszerűen a pénzadós szolgáltatásának felemelésével segítsen. Minthogy a javaslat a pénztartozások összegének átértékelésére általában módot ad, rendszerint nem lesz akadálya annak, hogy a bíróság egyedül a pénzadós szolgáltatását emelje fel és a dologadósnak eddig megadott' elállási jog megállapítását mellőzze. Egyes esetekben mégis előfordulhat, hogy a pénzszolgáltatást nem lehet olyan mértékben átértékelni, amilyen mértékű átértékelés mellett a dologadóst a maga szolgáltatásának teljesítésére méltányosan kötelezni lehetne. Éppen ezért a javaslat a gazdasági lehetetlenülésnek a bírói gyakorlatban kialakult tanát jogszabály formájába önti, de csak arra az esetre mondja alkalmazhatónak, ha a pénztartozás átértékelésével nem lehet célt érni. A pénztartozás megszűnése. 12. §. A valorizáció ellenzőinek egyik legerősebb érve, hogy a dolgok mai állásában a valorizációnak mindenkivel szemben igazságos eredménye nem lóhet. Ha ugyanis a valorizációt megengedő törvény a teljesítéssel vagy más módon az életbelépése előtt már megszűnt követelésekre nem hat ki, sokszor csak a puszta véletlentől függ, hogy a hitelező valorizációban részesül-e vagy nem és így a törvény igazságtalan lesz azokkal szemben, akiknek követelése kevéssel a törvény életbelépése előtt szűnt meg. Ha viszont a törvény általában a megszűnt követelésekre is kihat, a jog legelemibb alaptételeivel ellentétben igazságtalan helyzetbe hozza az adósokat, akiknek az utóbbi évek alatt szerzett minden jogát problematikussá teszi. A javaslat nem kíván a megszűnt követelésekre visszamenni és ez alól csupán egy egészen különleges esetben tesz kivételt, amidőn bizonyos feltételek fennforgása esetében a tőkével megváltott baleseti járadékok és ezekkel rokontermészetű pénzbeli járandóságok esetében is megengedi a járadék újból megítélését (17. §.), ebben az esetben azonban figyelemmel a Kúria 86. számú teljesülési határozatára, amely a baleseti járadékok felemelését kizárta, a