Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

408. 980. szám. szociális szempont feltétlenül megkövetelte, hogy a javaslatnak a jogbiztonságot védő alapelve alól kivétel tótessék. A javaslat nem zárja ki azt sem, hogy ha a követelést csak részben teljesítették, a hátralékos összeg átértékelhető Jegyen. Elismeri a javaslat a hitelező részéről a tartozás elfogadásakor tett jogfenntartó nyilatkozat hatályát is. A javaslat nem érinti azokat a jogszabályokat, amelyek azt szabják meg, hogy az adós milyen előfeltételek fennforgása esetében jogosult tartó: zásának összegét a fizetés hatályával bírói letétbe helyezni vagy felajánlani. Ezeknek a jogszabályoknak az alapján fogja a bíróság megállapítani, hogy a letétbehelyezés, illetőleg a felajánlás a fizetés joghatályával törtónt-e és ennek folytán a pénztartozás átértékelését kizárja-e vagy nem. A törvény visszaható erejét a javaslat ebben a vonatkozásban is kizárja, amikor kimondja, hogy a letétbehelyezés vagy a kellő felajánlás időpontjában fennállott körülményeket kell figyelembe venni. 13. §. A mai bírói gyakorlatban is fordulnak elő esetek, amikor a bíróság az ítélettel már megállapított összeget, ha az adós a teljesítési határidőben kötelezettségének nem tesz eleget, később valorizálva ítéli meg. A törvényjavaslat, amikor a pénz értékcsökkenését a valorizáció közvetlen alapjául ismeri el, ezzel összhangban a valorizáció lehetőségét arra az esetre is megadja, amikor a pénz értékcsökkenése az ítélet hozatala után folytatódik. Nem szűnt meg az olyan pénztartozás sem, amelynek átértékelése iránt előterjesztett kérelmet a bíróság elutasított és ezért a javaslat ítélet esetében is megengedi az átértékelést. A res judicata azonban köti a feleket akkor, ha az ítélet nem jogszabály hiányában, vagy a javaslattal ellenkező jogszabály alapján utasította el a valorizálásra irányuló kérelme^ hanem olyan esetben, amikor a követelés természete szerint már a korábbi bírói gyakorlat értelmében is .helye lett volna valorizációnak, de a bíróság érdemleges okokból nem adott annak helyet. b) Családi vagy öröklési jogon alapuló pénztartozások. 14. §. Annak kimondása után, hogy a családi vagy'öröklési jogon alapuló pénztartozások átértékelésére áz ily jogviszonyok erkölcsi alapjánál fogva a méltányosság szabályai fokozott mórtékben irányadók, e §. második bekezdése példaszerűen sorolja fel azokat az ily természetű pénztartozásokat, amelyek gyakrabban fordulnak elő. Az örökös felelőssége az örökhagyó tartozásáért nyilvánvalóan az öröklési jog szabályain alapszik, a javaslat 3. §-ával mégis ellenkeznék, ha az átértékelés az örökhagyó mindenféle tartozására egyaránt kiterjedne. Az elhatárolást tartalmazza a §. harmadik bekezdése, amelynek alapján például az örökhagyó kölcsöntartozása nem esik átértékelés alá, abban az esetben azonban máiátértékelés alá esik a tartozás, ha az Örökhagyó egy életében reá hárult örökséget terhelő készpénzhagyományt még nem szolgáltatott ki és ennek folytán az örököse köteles ezt a hagyományt kiszolgáltatni. 15. §, A családi vagy öröklési jogon alapuló pénztartozások rendszerint valamely meghatározott vagyontömeget terhelnek. Gyakori eset pl., hogy az örökhagyó a családi ingatlan vagyon épségének megőrzése végett intézkedik végrendeletében úgy, hogy valamelyik tör vény szerinti örököse készpénzben kapja meg a neki járó örökrészt. Az öröklési jog egyik alapvető elvét sértené, ha az örökhagyónak a családi vagyon megőrzésére irányuló szándékát azzal hiúsítaná meg a jog, hogy á dolgot öröklő örököst a készpénzörökös