Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

406 930. szám. kezett nagymértékű értékcsökkenése mellett is megfelelő eredményre vezet, semmi célja sincs annak, hogy a törvény a megállapodást érintse. Ha viszont a megállapodás a pénz értékének a valóban bekövetkezettnél csak lényegesen kisebb mértékű változására számított, a helyzet tulajdonképen ugyanolyan, mintha a pénztartozás ennek a kisebb mértékű változásnak a bekövetkezése után keletkezett volna s így nem volna méltányos, ha a törvény a hitelezőt, figyelemmel a megállapodásra, a pénz valóságos értékcsökkenéséhez képest megállapítható átértékeléstől megfosztaná. Ennek a megfontolásnak felel meg a javaslat 29. §-a, amelyet abban az esetben is alkalmazni kell, ha pénz váratlanul nagy értékcsökkenése folytán a kikötés az adósra hárít aránytalanul súlyos terhet. Ilyen eset pl. az, amidőn a felek a háború előtt a pénztartozás aranyban teljesítését kötötték ki és a pénz értékcsökkenésével szemben ily módon védekeztek. Ebben a körben különben az aranyban teljesítendő fizetésekről szóló 950/1923. M. E. számú rendelet már ma is a javaslatnak megfelelő jogszabályokat tartalmazza." 10. §.. Az olyan eset, amikor a pénz értékcsökkenésének következményeit a felek megállapodása rendezi, aránylag ritkán fordul elő és ezért a javaslatban részletesen nem szabályozott esetekben az átértékelés főszabályai a javaslat 10. §-ában foglalt rendelkezések lesznek. A §. első bekezdése tartalmazza a javaslat méltányossági alapelvét és a bírói mérlegelés szabadságát a pénztartozás összegének meghatározása tekintetében is biztosítja. A második bekezdés egyes szempontokat emel ki, amelyeket a bíró az egyes eset körülményei szerint különösen figyelembe fog venni. Nevezetesen elsősorban arra hívja fel a bíró figyelmét, hogy a méltányosság alkalmazása a felek vagyoni helyzetének figyelembevételét teszi szükségessé. A felek vagyoni helyzetének vizsgálatát kívánja meg a bírótól a polgári törvénykönyv bizottsági szövege is, amikor méltányosságon alapuló ítélkezésre nyújt módot. (1489. §.) A felek vagyoni helyzetének vizsgálata természetesen nem teszi szükségessé valamely csődszerű eljárás folytatását, hanem a bíró ezt az esetek legtöbbjében a felek egyszerű előadása alapján nagyobb bizonyító eljárás nélkül is tisztázhatja. A javaslatnak ismertetett kiindulási pontja az, hogy a valorizáció a kényszerárfolyam szabálya alól a hitelező javára és az adós rovására engedett kivétel. Ezen az alapon a javaslat kifejezetten hangsúlyozza, hogy elsősorban azt kell vizsgálni, vájjon az adós vagyoni helyzete milyen mértékű átértékelést bír el. Nem volna ugyanis méltányos, ha a javaslat a hitelezőnek a fennálló szigorú joggal szemben előnyt nyújtva, ezzel az adós tönkretételére adna alkalmat. A második bekezdés további rendelkezései az átértékelés alapelveit tartalmazzák. E tekintetben a javaslat nem teszi magáévá, mint kizárólagos irányadó szempontot, a valorizáció egyik elméleti alapját sem, így a valori* zációban kártérítést látó azt az elméleti felfogást sem, amely a bírói gyakorlatban elég gyakran jut kifejezésre. A kártérítési jelleg az adós késedelmének •» vagy tiltott cselekményének esetében is csak a valorizáció nagyobb mértékében jut kifejezésre. Amikor az adós a hitelezőnek nem kártérítés címén, hanem más magánjogi címen pl. vételárral tartozik, a valorizáció elvi alapja a jogviszonyok különbözőségéhez képest különböző lehet; lehet a jogalap pl. az, hogy a névértékben teljesítés a felektől szem előtt tartott gazdasági cél