Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.
Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről
400 980. szám. tekben könnyen bekövetkezhetnék, hogy az eljáró bíró személyének különbözősége folytán a jogosultak javára egymástól egészen különböző összegeket ítélnének meg, de ennek a helyzetnek az volna a legkárosabb következménye, hogy éppen azok, akik a pénz értékcsökkenése folytán a legsivárabb helyzetben vannak, csak hosszas pereskedés után juthatnának követelésük átértékelt összegéhez. Ezek alapján a javaslat a pénztartozások három csoportja tekintetében gondoskodott arról, hogy a pénztartozás átértékelt összege ne bírói úton nyerjen megállapítást. Ezek a pénztartozások: 1. a baleseti járadékok és ezekkel egy tekintet alá eső visszatérő pénzszolgáltatások, 2. amagánalkalmazotti nyugdíjak, amennyiben a háború előtt már fennállott nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál teljesített szolgálat alapján járnak ós 3. az életbiztosítási szerződésből eredő átértékelésből ki nem zárt pénztartozások. A baleseti járadékoknál a javaslat értelmében a járadék átértékelt összegét a minisztérium rendelettel állapítja meg, (16. §.) s a. mérték tekintetében a bíróság sem tehet a rendelettől eltérő intézkedést. A magánalkalmazotti nyugdíjakat a javaslat különbözőképen szabályozza, a szerint, amint a nyugdíjra igényt adó szolgálatot az 1914. évben már fenuállott részvénytársaságnál vagy szövetkezetnél teljesítették, vagy pedig más vállalatnál. Az 1914. évben már fennállott vállalat esetében, minthogy az adós vagyoni helyzetét a javaslatnak a mai bírói gyakorlattal egyező általános rendelkezései szerint is vizsgálni kell, a vagyoni helyzet vizsgálata pedig legcélszerűbben a mórlegek összehasonlítása útján történhetik, a javaslat a nyugdíjak átértékelésének mértékét a vállalattól megállapított, az 1914. évi mérlegből kitűnő saját vagyon és az e tárgyban 4.200/1925. P. M. szám alatt kiadott rendelet alapján felállított első valódi mérlegből kitűnő saját vagyon arányát íeltüntető arányszám szerint állapítja meg. Egyéb esetekre a bírói út marad nyitva. Az arányszám megváltoztatását külön bíróság előtt lehet kérni (21. és 40. §.), mert csak szakértő tagok részvételével működő külön bíróság felelhet meg annak a feladatnak, hogy az arányszám megállapításának helyességét gyorsan, szakszerűen és anélkül vizsgálja felül, hogy ez a felülvizsgálás a. vállalat hitelének érdekeit feleslegesen veszélyeztetné. A bírói út mellőzésével szabályozásra van szükség az életbiztosítási szerződések körében, ahol a javaslat az 1922. január 1. napja előtt kötött szerződések esetében az átértékelés céljára felosztási alap létesítését rendeli el. (27—34. §.) A javaslat egyes rendelkezéseinek külön megokolása előtt kiemelést igényelnek a javaslatnak azok a rendelkezései (4—6. §.), amelyek az államnak és a törvényhatóságnak a tartozásairól rendelkeznek. A magánjogi pénz-, tartozások valorizálása a javaslatban megszabott körben is azt eredményezné,, hogy az államnak és a törvényhatóságoknak a háztartása a valorizációból eredő tehertöbbletet nem volna képes elbirni. Bizonyos, hogy az államháztartásnak nagy áldozatokkal és nagy erőfeszítéssel kivívott egyensúlya akkor is felborulna, ha a törvényhozás az állam tartozásainak csak mérsékelt valorizálását is megengedné. Éppen ezért nem állott más mód rendelkezésre, mint az állammal és törvényhatósággal szemben fennálló pénzköveteléseket jogalapukra figyelem nélkül kizárni az átértékelésből. Ez alól a szabály alól a javaslat kiveszi a baleseti járadékokat, a bérleti vagy haszonbérleti viszonyon vagy nemzetközi egyezményen alapuló pénztartozásokat, az ingatlan kisajátításából eredő pénztartozásokat, és bizonyos kivétellel'az államnak ósa törvényhatóságnak kereskedelmi, ipari vagy általában gazdasági célú vállalatával (üzemével) kapcsolatban álló pénztartozásokat. ,