Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.
Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről
392 980. szám. pénz forgalomban létének idején is felmerültek az Amerika felfedezését követő gazdasági krízis alkalmával, amikor az akkori primitívebb gazdasági viszonyok között az ezüstpénz vásárló erejének jelentékeny csökkenése folytán első sorban azok szenvedtek sérelmet, akik földjüket hosszú időre bérbeadva kénytelenek voltak beérni a csökkent értékű bérösszeggel. Már a papírpénz forgalomba hozásával kapcsolatban merültek fel a pénz értékcsökkenésének következményei a francia asszignaták esetében, amikor az 1789. és 1790. évi törvényekkel papírpénz kibocsátását rendelték el, amelyek össznévértéke az eredetileg megállapított 400 millió livre-ről 45 5 milliárdra emelkedett, az árfolyamérték pedig a kibocsátási kényszerárfolyam y600-ad részére csökkent. Az állam a kény szer árfolyamot szigorú megtorló intézkedésekkel igyekezett fenntartani, a papírpénz értékében nem bízókat vagy azt rontókat húsz évi börtönnel, sőt halállal büntetve, a romlási folyamatot mégis csak ideig-óráig sikerült megállítania. Az asszignaták helyébe 1 : 3 arányban földbirtok fedezete mellett bevezetett új pénzjegyek sem tudták a romlási folyamatot megállítani, mert ezek is csakhamar értékük 1 / 3ü " a ^ára csökkentek. Az egész romlási folyamat alatt tehát az értékcsökkenés mértéke körülbelül akkora volt, mint ^milyen mértékben a háború kitörése óta a magyar korona értéke csökkent. A pénz értékromlásának következményeivel szemben a régi hitelezőknek eleinte fizetési tilalmak útján biztosítottak védelmet, de még így is számos olyan káros következmény volt, amelynek nem tudták elejét venni. Említésre méltó, hogy a pénz értékromlásának egyik következményeképen nagyszámú válóper indult avégből, hogy a férj a hozományt elértéktelenedett pénzzel fizethesse vissza. Sok panasz hangzott el a pónzörökösnek a dologörökössel szembeni hátrányos helyzete és a kiskorúak vagyonának megsemmisülése miatt. A végleges rendezés vagyis a valorizációmegoldása a kényszerárfolyam megszűnése után történt oly módon, hogy a pénz értékcsökkenésének kezdete előtt ércpénzben keletkezett tartozásokat ércpénzben kellett teljesíteni és ugyanígy kellett teljesíteni azokat a tartozásokat is, amelyek teljesítését az infláció idején — bár. törvényes tilalomba, ütköző módon — ércpénzben vagy más értékálló dologban kötötték ki. Az inflációsaidon belül keletkezett pénztartozásokat hivatalos átszámítási tábla útján a keletkezés napjára irányadó árfolyam szerint kellett ércpénzre átszámítani. Jóllehet a jogszabályalkotás a valorizáció létjogosultságát elismerte, kevéssel utóbb a Code civile 1895. cikke valorizációellenes rendelkezést mondott ki. Sokkal kisebb mértékű volt az 1797-ben elrendelt angol bankrestrikció hatása, mert ekkor a bankjegyek mindössze 40°/o-os elértéktelenedést szenvedtek, de utóbb csakhamar visszanyerték teljes értéküket, és így voltaképen azokat érte méltánytalanság, akik a leromlott pénzben keletkezett tartozást voltak kénytelenek az újból teljes értékű pénzben visszafizetni. -^ Az amerikai függetlenségi háború idején 1775-ben bocsátottak ki papírpénzt, amely értékének 1 /iono-ed részére sülyedt. A kísérő jelenségek ugyanazok voltak, mint Franciaországban. Az amerikai polgárháború 1861-ben újabb papírpénzt hozott, ennek elértéktelenedésével szemben azonban a bírói gyakorlat nyomban messzemenő védelmet biztosított, sőt az is vita tárgya volt, hogy a kényszerárfolyam nem áll-e az alkotmánnyal ellentétben. A magánjogi kérdések az északamerikai infláció egyik esetében sem nyertek szabályozást. Poroszországban 1806-ban bocsátottak ki kincstári jegyeket, amelyek beváltását Berlin megszállása idején megszüntették. A kónyszerárfolyamot 1809-ben megszüntették, 1813-ban azonban újból visszaállították. Az érték-
