Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-868. Törvényjavaslat az1925/26. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról
808. szám. 83 zására, a termelés céljainak előmozdítására, a lakásínség enyhítésére, a munkanélküliség csökkentésére, stA), alkalmasak. II. F*'jcígpt. Adóügyi rendeÎkezesek. Az 1924: IV. t.-c.-ben foglalt rendelkezéseknek az volt a célja, hogy az államháztartás egyensúlya helyreáll ittas *ék az alatt az idő alatt, ameddig a Magyarország részére megadott külföldi hitel a háztartási hiány fedezésére igénybe vehető volt. Ez a törvény több olyan rendelkezést tartalmazott, amelyek alkalmasak voltak ugyan a bevételek megfelelő felemelésére, azonban már megalkotásuk idején kilátásba helyeztetett, hogy a helyzet megjavulása esetén megszűntettetnek. A súlyos adóterhek ugyanis magángazdaságok összeroppanását idézhetik elő, ami természetszerűen az államháztartás egyensúlyát veszélyezteti. Az 1924:1V. t.-c.-b.en foglalt rendelkezések szigorú végrehajtása azt eredményezte, hogy az államháztartás egyensúlya már csaknem helyreállott. Itt az ideje tehát, hogy újabb vizsgálódás tárgyává tegyük ezeket a rendelkezéseket és már most megtegyük mindazokat az intézkedéseket, amelyek az adóztatás igazságosabbá tétele céljából szükségesnek mutatkoznak ós a lehetőség határain belül könnyítsünk azokon az adóterhekon, amelyek kihatásukban a legsúlyosabbak s így az előbb említett szempontból a legveszedel« mesebbek. Addig is tehát, míg az államháztartás egyensúlyának teljes helyreállítása lehetővé teszi az összes indokolt könnyítéseket megvalósítani, a jelen törvényjavaslatban csak azoknak az adótételeknek az adott viszonyok adta . keretén belül leendő enyhítése iránt teszek javaslatot, amelyeknek jelenlegi alakjukban való további fenntartása a gazdasági élet egészséges kialakulását veszélyeztetné. Az egyes adóügyi rendelkezések indokolása a következő: Az 5. §-hoz. A kincstári házhaszonrészesedés kulcsát az 1923 : XXXII. t.-c. 9. §-a a mindenkori nyers bérnek, illetőleg a megfelelő haszonértéknek 25%-ában állapította meg. Ez a közszolgáltatás a magas . százalék dacára nem volt súlyos az adózókra nézve mindaddig, amíg a kötött lakbérek alacsonyak voltak és amig a lakónak az alacsony lakbérekből tényleg számottevő anyagi előnye volt. A lakbérek fokozatos emelkedésével azonban mindinkább súlyosabbá válik ez a közteher, annyival inkább, mert annak kivetésénél nem lehet figyelembe venni azokat a jöve'delmi és vagyoni viszonyokat, amelyektől az adózók teherbíró képessége függ és mert a bérlő anyagi előnyének folytonos csökkenése esetén is a kincstári házhaszonrészesedés folyton emelkedik. Ez az adó nemcsak a legsúlyosabb, hanem a legigazságtalanabb is, úgy, hogy azt jelen alakjában tovább fenntartani nem lehet és éppen ezért a kormány már a májusi bórnegyedben a kincstári házhaszonrészesedés fejének a beszedését függőben tartotta, mert a most javasolt leszállítást már akkor tervbe vette. Addig is, amíg az állam pénzügyi helyzete lehetővé teszi majd ennek a közszolgáltatásnak a teljes megszüntetését, egyrészt az adókulcsnak a felére való leszállítása útján, másrészt a mentességnek a három lakrészből álló családi házakra való kiterjesztése útján kivánom mérsékelni az adózók terhét. Eddig csak az egy vagy két lakrészből álló családiházak voltak mentesek a kincstári házhaszonrószesedés alól. A 6. §-hoz. A jövedelemadó tételei az 1924 : IV. t.-c. 2. §-ához fűzött a) melléklet B. II. 2. pontja (2) bekezdésének b) alpontjában foglalt rendelkezések 11*
