Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-868. Törvényjavaslat az1925/26. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról
84 868. szám. i szerint oly módon állapíttattak meg, hogy az adóteher 200.000 aranykorona értékű jövedelemnél eléri a tetőpontját, a 40°/o-ot. Ezt a terhet lényegesen (2—20°/o-kal) fokozza még a vagyonadó, amely szintén a jövedelemből fizetendő. Ez az adóteher kétségtelenül olyan súlyos, hogy megakaszthatja a magángazdaságok fejlődését és ellankaszthatjü a többtermelósre irányuló törekvést. A pénzügyi adminisztrációnak már az 1924. évi jövedelem ós vagyonadó kivetése során sem lehetett ez elől a megfontolás elől teljesen elzárkózni és oly módon igyekezett a túlterhes adóztatásnak a gazdasági életünkre hátrányos következményeit elkerülni, hogy nem a tényleges jövedelmeket nyomozta ki, hanem minden adózónál annak teherbíró képességét kutatta és ehhez szabta az adót. Ez az eljárás azonban ellenkezik a jövedelemadó természetével, azért célszerűbbnek és helyesebbnek tartom az adóskálának olyatén meghosszabbítását, hogy a jövedelemadó csupán az egymillió aranykorona értéket meghaladó jövedelemnél érje el a legmagasabb, vagyis a 40^/ö-ot. Ez előreláthatólag nem fogja csökkenteni az adóbevételt, mert az alacsonyabb adótótelek mellett lehetséges lesz a tényleges jövedelmeket kinyomozni és az adót azok alapján kivetni. A 7. §~ho2. Ez a szakasz a vagyonadó alól mentes vagyonminimumot 20.000 aranykorona értékre emeli fel azoknál, akik jövedelemadót nem kötelesek fizetni. Ez a rendelkezés egyrészt a kisemberek védelmét célozza, másrészt alkalmas lesz arra, hogy a pénzügyi adminisztráció mentesíttessék az államnak számbavehető bevételt nem hozó kis adótételek kivetésével járó munka alól. Ezzel módot nyújtunk az adminisztrációnak arra, hogy a nagyobb adóalapok kimunkálására több időt fordíthasson. A 8. §-hoz. Az 1921 : XXXIX. t.-c. III. fejezete az általános forgalmi adó kulcsát eredetileg l*5°/o-kal állapította meg. Minthogy a forgalmi adó hozama nem volt megfelelő és a korona romlásával együtt járó rendkívüli s emelkedő irányzatú árhullámzásokhoz viszonyítva a forgalom megterhelése gyengének bizonyult, szükségesnek ós indokoltnak mutatkozott az adókulcs felemelése. Ezt az 1922 : VI. t.-c/ rendelte el, amidőn az általános forgalmi adó kulcsát az adóalap 3°/o-ában állapította meg. Amint a forgalmi adó hozamának elégtelen volta s a korona romlásával együtt járó rendkívüli áremelkedések voltak az, adókulcs felemelésének okozói, úgy az .adókulcs nagyságára nem maradhatott hatás nélkül az a körülmény, hogy a kezelési rendszer kiépítése folytán a forgalmi adó hozama elérte azt az összeget, amelyet az összes körülmények gondos mérlegelésével jogosan el lehetett várni, továbbá, hogy a korona értékének állandósulásával együttesen a gazdasági élet menete is mindinkább megközelítette a normális élet menetét és a rendkívüli emelkedő irányzatú árhullámzásokat úgyszólván teljesen kiküszöbölte. A gazdasági helyzet konszolidációjával megszűnt a könnyű szerzés lehetősége, sőt a gazdasági életnek a konszolidációval járó megrázkódtatásai a kereseti viszonyokat igen megnehezítették és így az akkori viszonyoknak megfelelő adókulcs ós adóteher most már a fogyasztás szempontjából is igen súlyosnak bizonyul. Mindezekre való tekintettel indokoltnak mutatkozik az adókulcsnak 3%-ról 2%-ra való leszállítása. Ennél nagyobb méretű kulcsleszállítás a költségvetés egyensúlyának veszélyeztetése nélkül nem lehetséges. Az adókulcs leszállítása az államkincstár szempontjából így is igen jelentős, tekintettel arra, hogy az teljes egészében az államkincstárt terheli, miután a forgalmi adóból részesedő városok (községek) eddigi részesedésének aránya — a 9. §-ban foglalt rendelkezés szerint — változatlanul fenntartatnak. A
