Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-918. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter jelentése a nemzetközi munkaügyi szervezet 1924. évi VI-ik egyetemes értekezletén a munkások szabad idejének felhasználása tárgyában elfogadott ajánlásról
918. szám. 409 minthogy végül az a megfontolás abban az időpontban válhatik különösen sürgőssé, amelyben a munkaidőről szóló egyezménynek megerősítését a nemzetközi munkaügyi szervezet tagjai tervbe veszik. Az egyetemes értekezlet a következőket ajánlja. I. A szabadidő megóvását Minthogy szükséges, hogy azokban az államokban, amelyekben a munkaidő, törvénnyel, kollektív szerződésekkel, vagy más módon korlátozva lett'az így nyert szabad órák korlátlanul fenntartassanak avégből, hogy ebből a reformból mindazok az előnyök érvényesíthetők legyenek, amelyeket attól, úgy a bérmunkások, mint a köz is várhatnak; minthogy továbbá szükséges, hogy egyfelől a munkások teljes mértékben átérezzék a nekik biztosított szabadidő értékét és minden körülmények között azoknak teljességükben való fenntartásáért lépjenek közbe, másfelől a munkaadók állandóan arra törekedjenek, hogy a bér és a mukások életszükségletei között helyes arányt létesítsenek, amely az utóbbiakat felmenti annak a szükségességétől, hogy a szabadidő alatt további fizetett hivatásos munkát végezzenek; bár az értekezlet ezen felül elismeri, hogy nehéz oly törvényi rendelkezések megtartását ellenőrizni, amelyek a törvényileg megállapított munkaidő eltelte után ugyanannál a munkaadónál vagy másnál minden további hivatásos munka eltiltását célozzák ós hogy ilyen rendelkezések még arra]is alkalmasoknak tűnhetnek fel, hogy a szabadságot befolyásoljak, amellyel a munkásnak szabad ideje felhasználása tekintetében rendelkeznie keli; az értekezlet mégis megokoltnak találja, hogy az egyes államok által ebben az irányban megindított törekvésekre rámutasson. Ajánlja, hogy a kormányok a kollektív szerződések megkötését támogassák és megkönnyítsék, amelyek a munkásoknak törvényileg megállapított munkaidő mellett rendes életfeltételeket biztosítanak és a munkaadók és munkások között létrejött szabad megegyezés alapján megszabják azokat a rendelkezéseket, amelyekkel a munkások visszatarthatok attól, hogy fizetett mellékes munkát keressenek. Minthogy másfelől a munkásoknak minden könnyítést nyújtani kell a végből, hogy szabadidejüket, amelynek csorbítatlan tartalma nekik ily módon biztosítva lesz, a legjobban felhasználhassák, az értekezlet ajánlja : a) hogy minden tag, az ipar szükségleteinek, a helyi szokásoknak, minden egyes munkáskategória sajátságainak és hajlamainak figyelembevételével tanulmányozza a kérdést, minő módon lehet a munkaidőt olyképen beosztani, hogy a szabadidőnek lehető legnagyobb folytonossága biztosíttassék ; b) hogy célszerű közlekedési politika díjmérséklésekkel és menetrendi kedvezményekkel módot nyújtson a munkásoknak a lakás és a munkahely közötti út időtartamának lehető megrövidítésére és hogy a szakszervezeteket a közlekedési hatóságok, vagy a magán szállítási vállalatok messzemenően hallgassák meg azoknak az eszközöknek megválasztásánál, amefyek leginkább alkalmasok ilyen politika érvényesítésére. II. Szabadidő és szociális egészségügy. Minthogy a munkások szabadideje felhasználásának kérdése csak az egészségügyre és a társadalmi jólétre vonatkozó mindazokkal a rendelkeAz 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XV. kötet. & 2
