Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-918. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter jelentése a nemzetközi munkaügyi szervezet 1924. évi VI-ik egyetemes értekezletén a munkások szabad idejének felhasználása tárgyában elfogadott ajánlásról

408 918. szám. Melléklet a 918. számú . irományhoz. Ajánlás a munkások szabadidejének felhasználása tárgyában. A nemzetek szövetsége nemzetközi munkaügyi szervezetének a nemzetközi munkaügyi hivatal igazgatótanácsa által Genfbe egybehívott egyetemes értekezlete, ott 1924. évi június hó 16-án hatodik ülésszakára összeülvén, miután elhatározta, hogy elfogad különböző javaslatokat a munkások szabadidejének felhasználása tárgyában, amely kérdés az ülés napirendjének első pontja volt, ós miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat ajánlás formájába foglalja, a mai napon 1924 évi július hó 5-én elfogadja a következő ajánlást,amelyet a Versailles! szerződós XIII. részében foglalt rendelkezések szerint megvizsgálásra a nemzetközi munkaügyi szervezet tagjai elé kell terjeszteni, abból a célból, hogy annak törvényhozás útján vagy más módon érvényt szerezzenek. Minthogy az egyetemes értekezlet akkor, amikor Washingtonban tartott első ülésén a munkaidőről egyezményt fogadott el, elsősorban arra gondolt, hogy a munkásoknak az alváshoz szükséges órákon kívül elegendő időt biztosítson arra is, hogy azt tehessék, ami nekik tetszik, tehát a szó tulajdonképeni értelmében vett »szabadidőt« biztosítson, minthogy továbbá a munkások szabadidejük alatt arra törekedhetnek, hogy hajlamaiknak megfelelő szabad tevékenység által testi, szellemi és erkölcsi képességeiket fejlesszék, aminek a kultúra előhaladása szempontjából a legnagyobb jelentősége van ; minthogy továbbá ennek a szabadidőnek észszerű felhasználása azáltal, hogy munkásnak megengedi, hogy tevékenységét változtassa és a megerőltetésből, amelyet foglalkozása okoz, magát kiemelhesse, teljesítőképességét fokozhatja, munkájának eredményét növelheti ós ilyképen hozzájárulhat ahhoz, hogy a nyolcórai munkaidőnek teljes értékét biztosítsa; minthogy továbbá a szokásoknak és a helyi viszonyoknak az egyes államokban meglévő sokfélesége mellett is célszerű lehet azoknak az alapelveknek és módszereknek a megállapítása, amelyek már ma általában a leghatályosabbaknak tekinthetők, abból a célból, hogy a szabadidő legjobb felhasználását biztosítsák és mivel kívánatos, hogy államról-államra elterjedjen a kölcsönös ismerete annak amit már elértek és amit kezdeményeztek ;