Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről

326 909. szám. vonatkozó rendelkezések könnyű föltalálását lehetővé tevő szerkezettel bír ós ezeket az előnyöket anélkül nyújtja, hogy nemzetközi forgalmunk megnehezítését okozó reformokat tartalmazna a most érvényes egyezménnyel szemben. Ez a tényállás megoliolttá teszi, hogy Magyarország a szóban levő egyezményhez önként — a trianoni békeszerződés 296. cikkében megállapított kötelezettségének figyelmen kívül hagyása mellett is hozzájáruljon. A törvényjavaslat 1. §-a ezeknek a megfontolásoknak megfelelő intézkedést foglal magában. A 2. § ugyanoly intézkedést foglal magában, amilyent az 1892. évi XXV., az 1901. évi XXV. és 1908. évi XLIV. törvénycikkek — mindegyiküknek 2. §-a — tartalmaznak, változatlanul kívánatos lévén, hogy a magyar vasutakon az ország határai között lebonyolódó forgalomra nézve, amennyiben valamely különös körülmény miatt eltérni nem szükséges, a nemzetközi forgalomra vonatkozólag analog határozmányok legyenek érvényben és ilykép a belforgalomban is érvényesülhessen az a haladás, amelyet a nemzetközi forgalomra vonatkozó egyezmény felmutat.* A 3. §. intézkedéséhez képest felhatalmazást nyerne a kereskedelemügyi miniszter arra, hogy a feltételesen fuvarozható tárgyakra vonatkozó határozmányoknak a szerződő államok kormányai által elhatározandó módosításaihoz és kiegészítéseihez Magyarország nevében hozzájáruhasson és az ekként létrehozandó megállapodásokat rendeleti úton életbe léptethesse. Az ipari termelésnek — és elsősorban a vegyészeti iparról mondható ez — főleg az újabb időben rohamos fejlődése rövid időközökben állít elő olyan új anyagokat és tárgyakat, amelyek forgalombahozatalát gazdasági érdekből lehetőleg meg kell engedni, még akkor is, ha ezek az anyagok és tárgyak olyan természeti tulajdonságokkal bírnak, amelyeknél fogva azok vasúti fuvarozását a forgalom biztonsága szempontjából a veszélyek elhárítására alkalmas speciális feltételekhez kell kötni. Nyilvánvaló pedig, hogy a gazdasági élet szempontjából káros késedelmet ( szenvedne ez árúk forgalomba jutása, ha az egyezmény I. mellékletének minden módosítása és kiegészítése oly hosszú időhöz volna kötve, amilyen magának az egyezménynek módosításaihoz és kiegészítéseihez szükséges. Kívánatos tehát, hogy lehetőség teremtessék arra, hogy az I. melléklet módosításai és kiegészítései hasonlíthatianul rövidebb idő alatt legyenek letárgyalhatok és érvényesíthetők. Azok a fentebb -érintett írj intézkedések, amelyek az egyezmény 60. cikke 2. §-ában és VII. mellékletében foglaltaknak, e célra magukban nem elegendők, hanem az is szükséges, hogy a szakértők bizottságában létesített határozmányok érvényesítése ne legyen a törvényhozás elhatározásának kieszközlésóhez kötve és adassék meg a mód arra, hogy eme határozmányok tervezeteit a kereskedelemügyi miniszter maga vizsgálja felül és kedvező eredmény esetén ezekhez a határozmányokhoz — a többi érdekelt állam hozzájárulása esetére Magyarország nevében is végleg hozzájárulhasson. Ezekhez képest a törvényjavaslat 3. §-ába — az 1894. évi XVIÍ. törvénycikk 2. §-a tartalmának analógiáj ara — a kereskedelemügyi minisztert megfelelő felhatalmazással ellátó rendelkezés vétetett fel, amelyre annyival is inkább szükség , lesz, mert az a két hónapi idő, amely az egyezmény 60. cikkének 2. §-a szerint a »szakértői bizottság« által kilátásba vett intézkedések felülvizsgálatára és a hozzájárulás kijelentésére rendelkezésre fog állani^ merőben elégtelen volna arra, hogy a törvényhozás elhatározása is kieszközölhető legyen.