Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről

909. szám. 327 A 4. .§. két irányú felhatalmazást ad a kereskedelemügyi miniszter részére; ezek egyike az új egyezménynek életbeléptetésére, másika a most érvényes egyezménynek bizonyos államokkal való forgalmára nézve ideiglenesen leendő érvényben tartására vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg érvényes egyezmény ama államok közötti forgalomra nézve automatice megszűnik, amelyek ennek az egyezménynek az új egyezménnyel való helyettesítésére nézve magukat elhatározzák és ez értelemben való kollektív megegyezést vagy megegyezéseket létesítenek. A kereskedelemügyi miniszter tehát felhatalmazásra szorul arra nézve, hogy ilyen megegyezések létesítéséhez — amelyeknek önként értetődőleg az új egyezmény életbeléptetésének időpontjára is ki kell terjedniök, hozzájárulhasson és rendeletileg megfelelően intézkedhessek. Indokolt azonban arra az esetre is provideálni —- ós ebben áll a 4. §. másik intézkedése, ha a most érvényes egyezményben részes államok némelyike vagy több is ezek közül nem fogja azon időre életbeléptetni az új egyezményt, amikor ez a többi állam részéről megtörténik. Tény ugyan, hogy a most érvényes egyezményben részes államok kormányai ismételve oly nyilatkozatokat tettek, hogy az új egyezménynek ratifikálása végett szükséges lépéseket megteendik; azonban ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy némelyikük a parlamenti viszonyok vagy egyéb ok miatt nem tudja az életbeléptetést a többi állammal egyidejűleg megtenni, hanem az esetleg csak nagy késéssel történhetik meg. Maga az 1924. évi október hó 23-án Bernben tartott értekezlet se tekintette ezt kizártnak és ezért azt a kivánatot fejezte ki, hogy az-egyezmény az azt megerősítő államok közt életbe lépjen, mihelyt ezen államok között erre nézve megállapodás jön létre. Számoíni kell tehát azzal, hogy az új egyezmény a most érvényes egyezményben részes egy vagy több állam részéről nem fog akkor óletbeléptettetni, amikor ez Magyarország ós egyéb államok részéről megtörténik ós a késlekedő államok igényelni fogják, hogy a velük való forgalmunkban a most érvényes egyezmény érvényben maradjon. Ezt az igényt, mely a fennálló kollektiv szerződós alapján jogosan támasztható, már a saját érdekünkben se fogjuk elutasíthatni, mert kívánatos, hogy az illető államokkal való közvetlen forgalmunk legalább is addig ne szakadjon meg, amikorra az illető államok az új egyezményt életbe léptethetik vagy nyilvánvalóvá lenne, hogy erre nincsen kilátás és azok a hátrányok, amelyek a kétféle jogszabály — az új és a régi egyezmény egyidejű fennállásával járnak, nagyobbak az illető államokkal való közvetlen forgalom útján elérhető előnyöknél, — amely utóbbi esetben a most érvényes egyezmény 60. cikke alapján rendelkezésünkre álló felmondási jogot keilend igénybe vennünk. Ezen okból és ily célra szorul a kereskedelemügyi miniszter ama felhatalmazások másodikára, amelyeket a 4. §. és az 5. §. első bekezdése értelmében nyerne. Az 5. §. második bekezdése és 6. §. indokolást nem igényelnek és ezekre nézve csak azt jegyzem meg, hogy egészen azonos intézkedések foglaltatnak a most érvényes egyezményre vonatkozó, többször idézett törvénycikkekben. Mindezek előadása után kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. Budapest, 1925. évi június hó 26-án Walko Lajos s. k., m. kir. kereskedtlemügyi miniszter.