Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről
* 909. szám. 309 zések használtatnak — lényegben ugyanazon értelemmel, mint az utóbb •említett jogszabály szövegében vannak. Az, hogy a 4. pontban foglalt felsorolás sokban különbözik a jelenleg érvényes egyezményben foglalt végrehajtási határozmányok 1. §-ának (l) bekezdésében foglalt felsorolástól, amelyet pótolni van hivatva, azon múlik, hogy az említett végrehajtási határoz m ányb an foglalt felsorolás, valamint az avval összefüggő régi I. melléklet elavult szerkezetűek, míg az új határozmányok teljesen rendszeresen tárgyalják az-anyagot, melyre vonatkoznak. Hézagot pótló ós igen becses a 4. pont szövegében foglalt az a megállapítás, amely szerint egyes, egyébként robbanó természettel bíró anyagok az egyezmény szempontjából robbanás veszélyének kitett anyagoknak nem minősíttetnek, A 4. cikk a íöltótelesen fuvarozható tárgyak meghatározására vonatkozik és ezek legtöbbjére nézve — éppen úgy, mint a jelenleg érvényes egyezmény végrehajtási határozmányai 1. §-ának (2) bekezdése 1. pontjában történik, az I. mellékletre utal, melyre vonatkozólag az állapítható meg, hogy úgy alaki, mint tartalmi tekintetben lényegesen eltér a ma érvényes egyezmény hasontárgyú I. mellékletétől és az utóbbinál jelentékenyen terjedelmesebb és részletesebb is. A részletek tárgyalása itt ki lévén zárva, ezt annak megállapításával kívánom pótolni, hogy az új egyezmény illető melléklete igen hasonló ahhoz a szabályzathoz, amely a magyar belföldi fuvarozásra nézve a vasúti üzletszabályzat C) mellékletében foglaltatik és amelyhez hasonló van érvényben Ausztria és Németország belforgalmában is. Ez a szabályozás, bár lényeges haladást jelent, tökéletesítésre szorul már azért is, mert az 1922. év második felében és az 1923. évben, valamint azóta termelt új anyagok és tárgyak figyelembe vételére — önként értetődőleg — nem terjed ki. Azonban az I. melléklet tartalmának az új egyezmény 60. cikkének 2. §-ában szabályozott, megrövidített eljárás alkalmazásával leendő revíziója máris közeli kilátásban áll. A most érvényes egyezményben [végrehajtási határozmányok 1. §. (2.) bekezdés 1. pont] foglalt az a határozmány, mely szerint az I. mellékletben felsorolt tárgyak mindegyike csak külön fuvarlevéllel adható fel, az új egyezményből kihagyatott; mert némely ily tárgy másokkal összerakható anélkül, hogy ebből bármily veszély származnék. Az új egyezmény 2. pontja a jelenleg érvényes, fentebb megjelölt végrehajtási határozmány (2.) bekezdésének 3 pontjától eJtérőleg csak arra az esetre teszi Kötelezővé a hulláknak gyorsárúként és kísérettel való fuvarozását, ha a fuvarozásban részes vasutak díjszabásai másképen nem intézkednek. A 3. ponthoz hasonló intézkedést a jelenleg érvényes egyezmény nem tartalmaz és jelenleg azokat a íöltételeket, amelyek alatt a saját kerekeiken íutó vasúti járóművek nemzetközi fuvarozásra elfogadtatnak, a vasutak díjszabásai állapítják meg. Az ily járóművek nemzetközi fuvarozására vonatkozó feltételeknek az új egyezményben való megállapítása a kívánatos egyöntetűség biztosítását célozza. Hasonló a helyzet az élő állatok fuvarozását tárgyaló 4. pontra vonatkozólag is. Az 5. pont szabályozza ama esetek kérdését, amidőn a vasutak berendezéseinek teljesítőképességét meghaladó tárgyaknak fölvételét különös föltételekhez kell kötni. Ily tárgyú határozmány ez idő szerint csak az egyes államok fuvarozási jogszabályaiban és a nemzetközi díjszabásokban foglal-