Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről

3Q8 909. szám. kifejezésnek oly értelem tulajdonítható, amely a »szándékosság« és a »súlyos gondatlanság« fogalmán kívül az egyszerű »gondatlanság« fogalmát is magában foglalja. Az új egyezmény 1. cikkének 1. §-a ama vasutakat és azokat a küldeményeket határozza meg, amelyekre az egyezmény érvényes. Ez a határoz-* mány csak lényegtelen eltéréseket mutat a most érvényes egyezmény 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt, ugyanazon tárgyra vonatkozó határozmánytól. Nem vétetett fel az új egyezménybe a jelenlegi egyezmény 1. cikkének második bekezdése, amely a végrehajtási határozmányok joghatályáról rendelkezik, — és pedig azért nem, mert a fennebb előadottak szerint az új egyezményhez külön végrehajtási határozmányok meg nem állapíttatnak, hanem a vonatkozó intézkedések magában az egyezményben foglalnak helyet. E cikk 2. §-a megjelöli azokat a küldeményeket, amelyek az egyezmény alkalmazása alól ki vannak véve. Ilyenek bizonyos körülmények között azok a küldemények, amelyeknek feladási és rendeltetési állomása ugyanannak az államnak területén fekszik és amelyet, valamint más állam területét csak átmenetben érintik, továbbá azok a két szomszédos állam állomásai közötti küldemények, amelyeknek fuvarozását az egész útvonalon ez államok egyikének vasútjai teljesítik, E kivételek létesítését célszerűségi okok teszik kívánatossá, megjegyezvén, hogy ilyen értelmű intézkedések már e'ddig is történtek bizonyos viszonylatokban, az érdekelt államok között létesült külön megegyezések alapján. Példa erre ama forgalom ügye, amely a volt osztrák-magyar monarchia fennállása idején nyugoti Csehországból Németországon át Felsőausztriába, Salzburgba, Tirolba vagy viszont irányult. A 2. cikk egész tartalma, mely a hajózási ós automobil-vállalatoknak az egyezménybe való bevonására vonatkozó határozmáuyokból áll, újítást képez a jelenleg érvényes egyezménnyel szemben. Ez, az újítás alkalmas annak az üdvös eredménynek az elérésére, íiogy az egyezmény értelmében, nevezetesen tehát egyetlen fuvarlevél alapján történő á.rúfuvarozások lehetősége nagyobb legyen, mint volna akkor, ha a közvetlen fuvarozási szerződés jövőben is csupán vasúti állomások között történő fuvarozásra vonatkozólag lenne megköthető. Annak kívánatos volta, hogy a vasutakon történő fuvarozások szerves kapcsolatba hozassanak a gépkocsikkal és a viziutakon történő fuvarozásokkal olyan viszonylatokban, amelyeket vasúti vonalak nem kötnek össze vagy amelyekben a kombinált fuvarozási mód előnyösebb a kizárólag vasúton történőnél, már korábban felismertetett a szakkörök által ós az eszme magánegyezmények útján sok irányban meg is valósíttatott. Az ilykép nyert tapasztalatok kedvező volta, valamint annak szükségessége, hogy a nemzetközi forgalom megkönnyítésére minden lehető megtétessék és az ilyen kombinált forgalmak létesítése az egyezmény útján is propagáltassék, ezek a szempontok voltak mértékadók arra nézve, hogy az új egyezménybe a 2. cikkben foglalt határozmányok fölvétessenek. Ezzel bizonyos mértékben annak az érdeknek megvalósulása is előmozdíttatik, hogy az ily forgalmakra vonatkozó határozmányok lehetőleg egyöntetűek legyenek, míg a jelenlegiekben a fuvaroztató felek tájékozódását igen megnehezítő sokféleség mutatkozik. A 3. cikk 1., 2. és 3. pontjai csak annyiban térnek el a jelenleg érvényes egyezmény 2. cikkének a nemzetközi forgalomból abszolúte kizárt árúk és tárgyak felsorolását tartalmazó határozmányaitól, hogy részben más kifej e-